Panaweb Stúdió Kft.

A csodabogarak és a szederbokrok


Ma reggel egy kedves üzenetre ébredtem. Megvallom jól esett, hajnal óta forgolódtam, vannak ilyen napok, jó néha ráfogni a melegre, a késő esti vacsorára, vagy éppen a minket foglalkoztató gondolatokra, érzésekre. „Ma koncentrálj a körülötted lévő csodákra” olvastam el újra és újra a telefonomon az üzenetet. Nem tudhatta, hogy ma van a harmadik lányom tizennegyedik születésnapja és minden gyermekem születésnapját úgy élem meg, mintha nagypocakkal, bátorsággal és mérhetetlen várakozással felvértezve újra neki indulnék, hogy életet adhassak egy apró, kis jövevénynek. Érzem azoknak a napoknak a hangulatát, az illatát, nem kell erőltetnem, az emlékek szinte percről percre kúsznak be, ha valaki megnyomna egy gombot, mesélnék és mesélném újra, hogy ”azt éreztem.. és akkor az orvos azt mondta, és én beszéltem hozzá, és akkor a szülésznő hogy szorította a kezem... és én tudtam, de nem hitték el, pedig éreztem…..” Anyaként olyanok lehetünk ilyenkor, mint amikor férfitársaságban a katona történeteket kezdik mesélni a férfiak, jelezve, hogy most a „nők off” szakaszhoz ért a buli. Melyik férfit érdekelne újra és újra végig hallgatni, hogy mit élt át az anya, hiszen nem is az ő születésnapja van, hanem a már kész, érett gyermeké. Akkor most hogy is van ez?
részletek...

Reklamáció a piros zománcos fazék után


Nyár van és a szokásos panaszkodást a forróságról az olykor előtörő hatalmas eső, vagy éppen vihar oldja időnként. Az elsöprő szél és eső elmos mindent, ami aznap kinyílt, elöl maradt, átmos mindent, ami piszkos, átrendezi a körülöttünk lévő szűkebb és tágabb környezetet. Az idő ilyenkor lehül egy picit és mi felfrissülve várjuk, hogy átjárjon minket a friss eső utáni illat, a tiszta levegő, a megtisztult tér ereje kívül és ha engedjük talán belül is.
A nyár észrevétlenül kúszik előre, indáit mindenféle irányba beszőve. Fesztiválok, rendezvények, nyári teraszozások, találkozások, beszélgetések, vallomások, szerelmek és szakítások, élmények és bevésődések, utazások élményei mind a nyár megannyi pillanatának mátrixában élnek tovább bennünk.
részletek...

Haverok, puli, tanya


Gyönyörű magyar nyelvünkben számos olyan szép szó létezik, amely esetében egy betű hozzáadásával teljesen megváltozik a szó értelme, tartalma és nyilván a mondandója is. Ahogyan a szavaknak is van eleje és vége, úgy van ez a mindennapi életben is. Számolnunk kell azzal, hogy ha valami elkezdődött, akkor az, valamikor véget is fog érni. Eljátszhatunk persze a gondolattal, hogy örökkön örökké… és jó is ezt az érzést dédelgetni magunkban.
Játszom a szavakkal; anya-banya- tanya. Az egyik sarokban a döngölt padlón két kutyus fekszik, egyik fehér, másik fekete. Göndör szőrük, összekucorodott testük megtévesztő lehet, akár lábtörlőnek, vagy ahogy falun mondják lábelőnek is gondolhatja valaki első ránézésre. Ahogy nézem őket megannyi emlék és történet elevenedik meg bennem, amitől - bár reméltem, hogy nem így lesz – könnybe lábad a szemem.
részletek...

Az apáknak is van napja


Ülünk az autóban egy képzésről hazafelé jövet öten, mind anyukák, összesen 13 gyermek édesanyja. Éppen a megszerzett ismeretek élményéről beszélgetünk, nevetünk, csodálkozunk, az aha élmény a „ja, tényleg ez is hogy betalált” varázsa alatt, amikor egyikőnk telefonja csörög. Kiszakadva a felszabadult, a vidámság minden „külsérelmi” jelét magán hordozó hangulatból beleszól a telefonba, majd nagy hallgatás következik. Hallatszik az „Igen, értem, értem, sajnálom, nagyon sajnálom. Legalább hamar történt, nem szenvedett sokat.” Ahogy leteszi a telefont, a többieken érződik, hogy tudják, itt most valami szomorú dolog történt. Egy darabig csendesebb üzemben megy tovább a beszélgetés, senki nem mer kérdezni semmit, csak hagyják, hogy az elmélázó, utastárs önmagával legyen.
részletek...

A lángos és egy kávé


Úton volt hazafelé. Polgár határában járhatott a fiatalos habitusú, idősödő nyugdíjas orvos, amikor megcsörrent a telefonja. A lánya hívta. Érdeklődni akart, hogy van a testvére, akit éppen egy távoli kórházban látogatott meg az öccsével együtt. Hosszú, fáradt út állt mögöttük, maguk sem hitték, hogy a kilóméterekkel megannyi emléket is végig járnak újra. Volt idejük beszélgetni, hajnalban indultak, hogy kikerülve a nagy forgalmat időben megérkezhessenek. Mentek, mert látni akarták, elmentek, mert saját maguk szerették volna megérteni, miért van íly távol a bátyjuk. Hetek óta kórházban van már, távol az ország azon részétől, ahol élete nagy részét töltötte.
A lánya hívása megszakította beszélgetésüket az autóban, de talán nem zavaró, inkább hasznos volt a pillanat. „Távol van, olyan messze van, tudod, mindenhogyan olyan messze van tőlünk, tőlem…” mondogatta miután lánya megkérdezte, hogy van a bátyja.
részletek...

Szűrő a fiókban


A kisfiam kedvenc milánói spagettijéhez készülődtem, ami nem rendkívüli dolog a mindennapokban, különösen, ha nagy a család és hamar szeretnénk valami kiadósat és finomat az asztalra varázsolni. A gyerekek szeretik a tésztaféléket és valljuk meg őszintén mi felnőttek is kedveljünk a hagyományos magyar és persze az olasz konyha „al dente” pasztáit.
A nagyüzemi konyha szétfőtt csőtésztáin nőttünk fel, de mára sokféle tésztafajta számos elkészítési módja ismert már. No, persze itt is nagy igazság, az ördög a részletekben rejlik; minden az alapanyagon múlik. Házi készítésű, házi alapanyagokból gyúrt tészta, házi túró és teljföl, na és a kisütött szalonna zsiradéka olyan túróscsuszát eredményez, ami csak sikert hozhat az asztalt körül ülők körében.
Odatettem a spagettihez a tésztát, közben elkezdtem aprítani a hagymát, amelyet minden alkalommal megkönnyezek. Azt nem mondom, hogy mindig jól esik a pityergés, vízálló spirál ide-vagy oda, a biztosan nem erős hagyma aroma hatása alatt tesztelik ezt a make-up elemet. Na, de leküzdve az elhomályosult tekintetett a hagyma a zsiradékba került. Imádom nézni, ahogyan üveges, átlátszó színűre halványul, átadva aromáját, illóanyagát szinte megágyaz a rákerülő további alapanyagnak, jelen esetben a darált húsnak. Jó nézni, ahogy egybekelnek szép lassan, na de nem is receptleírást gondoltam megosztani itt ebben az írásban.
részletek...

A túlélőlény


Előfordul olykor, hogy valamely cselekvés közben azt érezzük, szeretnénk már túl lenni rajta, szeretnénk, ha léphetnénk tovább, csinálhatnánk a következő dolgunkat, mehetnénk a következő helyszínre, vizsgálhatnánk a következő beteget, tárgyalhatnánk a következő esetet, megtarthatnánk a következő órát, mert valami miatt már a jövő eseményén jár az eszünk. Valljuk meg őszintén elő elő fordul ez mindannyiunkkal, kicsikkel, nagyokkal egyaránt. Indokot persze mindig találunk, ki-ki vérmérséklete és fantáziája szerint.
Jobban belegondolva mi is történik, ha egy operáló orvos egy fontos beavatkozás közben már azon töri a fejét, hogy vajon mikor is indul a hétvégén és hogyan cseréli le addig az autója téli gumiját. Észrevesszük e, ha egy tanár miközben lead, elmagyaráz egy anyagot fejben máshol jár, mert éppen kórházba került az édesanyja. Tanuljuk, vagy ösztönösen viselkedünk e ezekben a szituációkban, hogy kellő figyelemmel ott, akkor éppen arra tudjunk csak figyelni, ott tudjunk tudatos, éber figyelemmel lenni, amiben éppen vagyunk.
Van e bennünk kellő tisztelet nem pusztán a másik féllel, hanem önmagunkkal szemben is.
részletek...

Nagy fények


Az elmúlt hét érdekes élményekkel ajándékozott meg. Találkoztam két olyan emberrel, akik új életet kaptak, akik egy pillanatra megpillantották az „odaátot”, akik egy új élet kapujában álltak. Furcsa találkozások és pillanatok ezek. Hallgattam az élettel teli, hús-vér emberek történeteit, magam sem tudom milyen fajta kíváncsiságból. Egyikőjük már több mint egy évtizede tudja, hogy bőven volt még feladata, tudja, miért kapott még egy esélyt. Aztán felvillant egy történet, ami peregni kezdett előttem.

Történt egyszer, hogy egy házaspár gyermeket szeretett volna, de egyelőre nem jártak sikerrel. Mindketten dolgoztak szorgalmasan, a nő egy szolgáltató vállalatnál, a férfi valahol máshol. A gyerekvállalás minden ember életében kulcsfontosságú, ha hamar összejön azért, ha nem akkor azért. Próbatétel a nő számára, hogy miként próbál a befogadóként felkészülni valami egészen új szerepre, egy vágyott közösségre egy aprósággal, ami nem pusztán 9 hónapig tart. A férfi számára is próbatétel, valami ismeretlen, az apaság kihívásokkal teli feladatai, a felelősség, az együvé tartozás érzése.
részletek...

Amiről egy fogtündér mesél... feljegyzés egy rendezvény margójára


Sok érdekes benyomás, élmény, impulzus ér minden olyan embert, aki rendezvényszervezésre adja a fejét, így vagy úgy, legyen szó kisebb vagy nagyobb eseményről, koncertről, esetleg színházi előadásról vagy konferenciáról.
Az alkotás folyamata az ötlet megszületésével indul el, aztán a megdolgozott, átgyúrt, átrágott, körüljárt, átszámolt papíron lévő valami elkezd életre kelni…
Jár-kel, kívül-belül egyaránt. Nagyon szeretem ezt a szakaszát, talán a velem dolgozó kollegák ilyenkor gondolják azt, hogy „tegnap még nem ez volt, ok értem én, hogy már máshogy gondolod, végül is így is jó” Aztán várják. Lehet variálni, változtatni, módosítani, új elemeket beemelni. Nem idegen ez egy sima családi ünnepléstől, legyen szó egy szülinapi ajándék kigondolásától, a köszöntésig. Örömteli, alkotó folyamat.
részletek...

Nefelejcs és a bokatörés


Pár napja egy kirándulás alkalmával, egy aprócska település református templomának lépcsőjén üldölgéltem, hallgattam a bentről kiszűrődő kórus magával ragadó énekét. Sütött kint a májusi aranyló nap, arcomat a nap felé fordítottam, becsuktam a szemem és ott akkor megállt a világ. TEljesség érzése járt át egy pillanatra, majd az arra járó emberek beszéde ébresztett a valóságra. Mosolyogtam a semmin vagyis a mindenen, amit akkor éreztem és ahogy jobbra fordítottam a fejem, a templomkert kicsit gazos, de buja kertjében megpillantottam egy szórványosan elterülő kéklő nefelejcs foltot.
részletek...

Az altatás szabadsága


Vasárnap reggel megannyi hasznos és jó szándékú tanács ellenére ébredéskor végig futottam telefonomon a híreket no és az emailjeimet is. Régóta tervezem, hogy máshogy indítom a napomat, de az elhatározást még nem követte tett. A sok teendőkkel teli üzenetek között ráklikkelek egyik kollegám által küldött levélre – ki tudja milyen sos teendőre vár választ, vagy éppen a sok hegyi beszédnek megfelelően csak éppen valamely folyó projekttel kapcsolatban van zseniális ötlete. Az emailben két mondat áll, amelyben hétfőre szabadságot kér és meg is osztja velem, hogy miért.
Félre tolva a fejemből a miérteket, természetesen válaszolok neki, hogy nyugodtan vegyen ki egy napot. Majd valami filmszerűen kezd peregni a fejemben;
részletek...

A rút kiskacsák országa


Gyerekek játszanak a színpadon valahol egy színházban, egy élettérben. Játszanak valamit, talán nem érzik át annak súlyát, hogy a saját életük egy-egy már éppen megtörtént vagy még meg nem történt fejezetét, egy-egy „nemszeretem” pillanatot, időszakot, amikor valaki valamiért csúfolta, kiközösítette, bántotta, esetleg megalázta, vagy megszégyenítette. Mindezt azért, mert más, mint az adott közösségben elfogadott „norma” szépnek lenni, ügyesnek lenni.
Aztán felsejlik a vágy, a belső intuíció, a belső hang, amely már-már ordít. Érzi, hogy ő más, hogy ő nem „totyogni „szeretne, hanem repülni.
részletek...

Amikor a pedagógus tervez


Szülői értekezleten ülök. Nem szokatlan dolog egy szülő életében, főleg, ha bölcsődétől középiskoláig szorgalmasan látogatja. Ha teheti, beül a padba, leül a kisszékre, „beleszagol” az intézményi hangulatba, megnézi, hol tölti a gyermeke a napjának egy jelentős részét. Jómagam visszarepülök ilyenkor az időben és újra ott találom magam az iskolapadban, próbálok a rám törő emlékektől szabadulni, az „én időmben, vagy nálunk az úgy volt” mondatokat tova engedni. Kicsit kényelmetlenek a székek vagy csak fáradt lennék…
részletek...

Reklám, a reggeli kávé, no és a csend


Még mindig a fagyos, hideg, csúszós tél befolyásolja mindennapjainkat. Kétszer is meggondoljuk, hogy hova indulunk el és persze mit veszünk fel. Félre a magassarkú csinos kiscsizmákkal- legalábbis, ha gyalogosan van dolgunk kisutcákat, jégtelenített utakat járva, illetve be a táskába, ha éppen olyan a munka jellege, helyszíne, az alkalom. Bármikor elő ránthatjuk és máris jobban érezzük magunkat, a vastagtalpú, csúszásmentes, divatos hótaposó helyett.
Na, de maradjunk a ma reggelnél. A reggeli rituálé végeztével a nálunk oly pörgős reggelt még mindig a csend uralta. Síszünet van, nincs iskola, az óvodás megfázott, ma nem megy, és felnőtt gyerekeim persze percre kiszámolták, hogy a remélhetőleg pontosan érkező menetrendszerinti busz eléréséhez szükséges idő hogyan telik az explonenciális növekedés reggeli időfüggvényében, ezért egyetlen felesleges percet sem töltenek el így itthon, ergo az ébredést is eszerint nyújtják.
Ülök a reggeli kávé mellett és a reklám birodalmában című 1970-ben kiadott könyvet bogarászom, mi mást is így január utolsó napján… éppen ez került a kezembe tegnap este, de a felidézett emlékek mellett mára hagytam, hogy belekukkantsak. Felelevenedett a szocialista tervgazdaság, a központi tervirányításos rendszer működési mechanizmusa, és a magának utat törő „reklám”, amelyet a mindenkori kormányok arra használtak fel, hogy fokozzák a bevételeiket. Reklámstratégiáról – már ha volt ilyen persze egészséges piacgazdaság híján – nem igen beszélhettünk.
részletek...

De jó lenne újra táborozni


Egy óra múlva a megbeszélt helyen jött velem szemben egy kis Lancia, csordultig megrakva a polifoamokkal. Benne egy mosolygós bajuszos, őszhajú férfi, Debrecen egyik külvárosi részében működő általános iskolaigazgatója. Kiszállt és örömmel újságolta, „Hoztam nektek 30-at, hogy mindenkinek jusson.” Mert ő mindig mindenkinek adni, többet adni akart… Azt kérte, hogy ha nem gond, a tábor végeztével vigyem vissza őket, mert ő nem lesz itthon, elutazik a családjával.

Múlt hét szombat óta tudom, hogy idén a polifoamokat más fogja hozni, de sokáig fogom még várni azt a kis Lanciát, ahogy sokan mások is…sírva és mosolyogva, ahogyan ő szeretné.
részletek...

Teltház, avagy ami azon túl


Nem posztom kritikákat írni vagy véleményt formálni produkciókról, bár aki ismer, tudja, hogy azt gondolom, gondolkodó embernek mindig van és legyen is véleménye.
Az ország második legnagyobb "arénájában" a Főnix csarnokban sokféle esemény, sokféle produkció megfordult már. Keresi a helyét a létesítmény a hazai és a nemzetközi piacon egy ideje.
részletek...

Az angyalka szoknyája


Sietnem kellett volna, de megálltam, lefagytam egy pillanatra és néztem előbb a nénit, hogy valóban átért e, majd kerestem a fiút a szememmel, aki már a másik irányba gyalogolt tovább laza, nagy léptekkel, mint aki népmeséből ismert fordulattal „jól végezte dolgát”.
Advent időszakában minden olyan giccsesnek tűnhet, pedig egyszerűen csak szép. A deres, havas táj, a rengeteg jótékonyság, amely jó lenne, ha egész évre kitartana, a karácsonyi vásárok csillogó-villogó házikói, a megannyi gyönyörű világítás. A megunhatatlan karácsonyi dalok, a forralt bor, a divatos puncs, a fenyő, a forró csokik, a mézes sütik illata, a karácsonyi díszek készítésének hangulata, beivódnak az emlékeinkbe. Így semmi dolgunk nincs talán, mint már november végétől vágyakozni valami szeretettel teli, valami otthonos, hangulatos, nyugalmas időszak után.
részletek...

Halloween-halloélet


Néhány éve Magyarországon is játszunk. Játszunk a szavakkal, az arcfestéssel, a tökdíszekkel, a faragásokkal, a rémisztő jelmezekkel. Halloween. Magyarul sokan sokféleképpen ejtik, helovín, halovín, hallovín és még sorolhatnám, sokan azt sem tudva miről is szól ez a magyarnak éppen nem nevezhető hagyomány és a köré épülő kereskedelem.,.. mert ugye az bizony köré épült, nem kérdés ez ma már. Megvesszük a tökdíszeket, a narancssárga gyertyát, az arcfestéket, az ajtódíszt, a megszámlálhatatlanul sok díszítő elemet. Vendéglátóipari egységek sora örül, hiszen halloween partyt, jelmez partyt és számos rendezvényt lehet így ősszel szervezni a szüreti mulatságok, a „magyar ősz” termékei mellé. Miért is ne tennék ezt, a piac is ezt diktálja.
Idegenkedek, magam sem tudom igazán miért, de nekem a Mindenszentek valahogy másról is szól.
részletek...

A 47-es úton


A minap egy utazáson vettem részt. Na, nem a Föld körül és nem valami varázslatos, távoli, különleges tájra, hanem egy közeli városba, szülővárosomba. Az út, amelyet megannyi alkalommal megtettem már és minden kanyar ívét szinte magától veszi az autóm kormánya, mikor milyen hosszú. A távolság persze nem változik, de az élmények, a pillanatok, a hangulatom, az utazás célja, no meg persze az időjárás többváltozós képletté alakítják mennyi idő is „átérnem”. Tegnap nagyon hamar, nyilván oka volt. Volt már máskor is, hogy hamar.

Az őszi idő, a kicsit szemergélő esős út, a fejemben kavargó gondolatok most furcsa utazásra késztettek. Vissza szeretnék menni a gyerekkoromba, látni, érezni szeretném magamat, a szüleimet, a testvéremet, a nagyszüleimet. No nem azért, mert az ember – nők és férfiak egyaránt – egyre korosodunk, „érettebbek” leszünk, hanem azért, hogy megérezzem, mit éreztem, hogyan gondolkodtam „amikor én még kislány voltam”.
részletek...

A pillanatok hívó szava


Ülök egy konferencián, amely egy jégcsarnok lefedett jégpályáján zajlik. Körben 3000 résztvevő, mind nő. Jól esik leülni, éppen a lányomat vittem el az Ikeába szétnézni, rohanok, hogy odaérjek az egyik legszuggesszívebb előadó mondandójára. A büfében meglepő pillanat, egy háttérembernek tűnő alkalmazott észreveszi, hogy kicsit türelmetlenül a rendelésre várok és pillanatok alatt kiszolgál egy kávéval és szendviccsel. Szóval ülök megpihenve, hálát adva a csendes pillanatnak.
Majd egyszerűen csak engedem magamba a képeket, amelyek körülvesznek. A lefedett jégpálya alattunk.
részletek...

Nullakilenctizenegy


„Szeptember 11-én óvodába vittem lányaimat, gyönyörű szeptemberi idő volt. Majd irány Nyíregyháza, ahol a húgom első gyermekét készült világra hozni. Lógtunk a telefonon édesapámmal és a sógorommal, nem volt könnyű terhesség és persze a szeretettel teli várakozás izgalmai sem maradtak el. Tudja azt mindenki, aki testközelből kísért végig egy terhességet, hogy a végén legalább annyira „észnél kell lenni”, oda kell figyelni minden apró jelre. Megszületett családunkba az első fiú gyermek, Marci, nagy volt az öröm!
részletek...

Alle(ne)rgia


Augusztus vége. Hasonló tünetekkel birkózó emberek virtuális és valós csoportokká alakulnak át. Asztalos, diák, kozmetikus, orvos (!), szomszéd. Egymásra nézve a köszönés utáni második kérdés… Te is? Igen én is! Én ezt szedek, cseppentek, fújok…

Majd jön a gyógyszergyárak által promótált gyógyszerek; antihisztaminok, orrsprayk, szemcseppek olimpiája. Versengenek egymással. „Nekem ez bevált, nekem ez sem segített.” „ Ezt próbáld ki ettől elmúlik a szemviszketés, az orrdugulás, az orrfolyás, a köhögés, a tüsszögések sora.”
részletek...

Befogadni – séta egy égi karneválra…


Kontyos, kalapos néni, akinek mindig mosoly volt az arcán, akkor is, amikor fájdalmai voltak, akkor is amikor éppen a férjét temette egy évvel ezelőtt és akkor is, amikor büszkén mesélte, hogy a lánya és unokái milyen nagyszerű dolgokat csinálnak és ő mit hogyan látott egy-egy program alkalmával. Pár hete lelassítottam Debrecen egyik forgalmas útján, mert láttam, ahogyan lassan, már-már cammogva sétál hazafelé. „Szívesen elviszem Edit nénit”, szólítottam meg köszönésképpen, de ő mosolyogva megköszönte és azt válaszolta, „Tudod, jót tesz nekem ez a séta.”
részletek...

Fesztiválokról egy kicsit másképp


Nyáron inkább, de az év többi részében is egymást érik a fesztiválok… A fesztiválokat, fesztiválozókat sokan sokféle szempont alapján ítélik meg, hiszen a hangulati fotók, a sajtóhírek, a csinnadratta alkot képet a rendezvényről.

Éppen véget ért nagy sikerrel az idei közel 100.000 látogatószámú Campus fesztivál Debrecenben, ahol nemcsak a fesztiválozók, hanem mi szervezők sem sokat aludtunk.
részletek...

Befőzni, megfőzni, elrakni… de mit?


Gyümölcs szezon on. Eper, málna, meggy, sárgabarack, majd ribizli. Újra divat lett lekvárt főzni, befőttet eltenni, vagy egyszerűen csak jönnek elő a minták, az emlékek nagymamáinktól, édesanyánktól. No és persze az is lehet, hogy csupán jó érzés a saját termékünket fogyasztani, és nem szégyen talán elismerni, hogy bár sok fáradtsággal jár mégis off-work elfoglaltság és terápia a rohanó mindennapokban.
Nem „túl gondolva” magát a tevékenységet, de ki-ki mégis elgondolkodhat azon, hogy mi mindent is tesz el, főz be az élete mindennapjaiból ilyenkor, mert hiszem, tudom, hogy mindenki vissza tudja idézni, hogy mi is történt akkor, amikor tavaly, azelőtt vagy évekkel korábban befőzött. Éppen vihar volt kint, vagy egy kutyát vett a család, vagy éppen valami érdekes történt a nagyvilágban.
részletek...

Mindenki a saját szőnyegén a legügyesebb


Foci Eb, születés hete, egy kedves barát halála, vizsgák, viharok… Még nincs vége a hétnek mégis katarzisok, élmények, izgalmak sora színesítette az elmúlt napokat.
Vajon ki hogyan élte meg az eufóriában úszó hazai és külföldi sajtóvisszhanggal is teljes magyar-osztrák EB meccset, milyen érzéseket váltott ki sokakban a siker, kinek miben segített aznap ez a várva várt játék. A spontán, felszabadult örömhormonok mennyi embert hoztak össze az utcán, baráti társaságokban, munkahelyen és meddig tart ez….
részletek...

Tüzet oltanak...


Fura érzés ráeszmélni valami olyan dologra, amely sokunk fejében talán meg sem fordul, mert mindenki teszi a dolgát a mindennapokban, sokszor mit sem törődve a másik ember szükségletével, hivatásából adódó nehézségeivel. Dolgozunk, élünk, a mindennapok forgatagában sok esetben külsőségek alapján megítélve helyzeteket.
Életünk során a vágyak és a feladatok váltakozó hullámzása közepette mindannyian vágyunk a kiegyensúlyozottságra, a kiszámíthatóságra, a biztonságra.
részletek...

Egy májusi árverés aranyat ér


Van az úgy, hogy árveréseket szerveznek jótékonysági céllal, segítő szándékkal, hol ilyen, hol olyan sikerrel. Önmagában jó dolog, ha nagy bajba került barátainknak, családtagjainak, próbálunk valahogyan a segítségére sietni, megmozgatva mindent, hogy érezze, tudja, nincs egyedül, mellette vannak, együtt éreznek vele sokan.
Valami foglalkoztat már hetek óta a fenti téma kapcsán, hát belekezdek.
részletek...

Hármat egy csapásra


Januárban egy évindító konferencián vettem részt többed magammal. A rendezvény második napjának programja nem sok újdonságot hozott, ezért gondoltam körülnézek a közelben. Nem kellett messzire menni, hiszen éppen szemben, egy másik konferencia zajlott. Sikerült bejutni, ahol az ebéd utáni „kajakóma” állapotában munkatársammal elkezdtünk a hátsó sorban ülve, kicsit relax állapotban, pusmogva tervezgetni, ötletelni. Hamar előkerült a papír és a spontán jött brainstorming őrült dolgokat hozott.


Kiderült, hogy neki lenne kedve megtanulni rúd táncolni, hogy egy programunkat hogyan tudnánk elmetáborrá fejleszteni, hogy milyen jó lenne egy mágikus napló, hogy mindkettőnknek milyen fontos az egyensúly, hogy milyen jó lenne, ha tudna működni egy hosszútávon működtetett vállalkozói észjárás, egy jövő fókuszú gondolkodásmód.
részletek...

Orgona ága és az anyák napja


Tele virággal, mosollyal, öleléssel, megható filmekkel, könnybe lábadt szemekkel. Ezen a napon minden „gyermek” magába száll, ünnepel, ölel és virágot visz.

Aztán jönnek azok a fránya könnyek. Örömtől, bánattól… kinek mitől. Aki maga mellett tudja az édesanyját, az hálája, szeretet, aggódása jeléül, aki így vagy úgy elveszítette, annak a hiány, az ordító hiány, a fájdalom miatt.
részletek...

Ha a fogorvosi szék beszélni tudna


Vannak bizalmi állások és kapcsolatok az ember életében. Nekünk, nőknek a nőgyógyász, a kozmetikus, a fodrász és a fogorvos igazán bizalmi poszt. Olyan szakembereket vagy barátokat érdemes választani, akik jók, de ami talán legalább ennyire fontos, hogy bízzunk benne és értsük egymást. Jómagam legalábbis így vagyok ezzel.

A minap fogorvosi székbe kerültem, ahol elég hamar döntött pozícióban találtam magam, megfordult velem a világ és egy vakító fényű lámpától a saját fogorvosomat is alig ismertem meg.
részletek...

Nemzetek esküvője


Vannak egészen különleges események. Olaszok, hollandok, amerikaiak, románok, magyarok együtt. No önmagában ez is érdekes, de a különlegesség nem a sok európai nemzet együttes jelenlétében rejlik.

Akkor ott, előző este a csűrben már buli volt, nem annyira fiatalos zenével, de a hangulat vitt mindent. Nagyon sokan táncoltak Jackóra vagy éppen a Gotan Projectre. A teljes kibontakozásban a kisfiam tartott vissza, mert el kellett vinni lefektetni, a szállás pedig fent volt a domboldalon.

Kezdjük akkor az elején.
részletek...

Nyereséges művészet?!


Aki a művészetet szereti, műveletlen ember nem lehet-mondják az okosak.
Művészet apropóján sok ágat felsorolhatnánk és elkezdhetnénk elemezni melyik, milyen módon értelmezhető., kinek milyen irányzatok ütik meg az ingerküszöbét és válnak egyre értőbb művészet csináló, fogyasztó, menedzselő, bíráló, közvetîtővé. Hiszen a művészet alkotói és fogyasztói folyamatosan tréningezik, képzik egymást.
Miként jut el a produktum és az alkotó szándéka a fogyasztóhoz, vagy mi a siker igazán. A megbotránkoztatás, az "ámulatbaejtés", az örömszerzés, a szórakoztatás, vagy akár a meg nem értés. Esetleg a taps, a gondolatok, amelyeket elindít, a hatás, ami dolgozik bennünk és formál vagy egyszerűen a nézőszám, a bevétel, a megélhetést is biztosító, a művészetet áruként értékesítő profit. Kinek mi! Lehetne a legegyszerűbb válasz! És valóban! KINEK? MI?
részletek...

Taxisofőr


Milyen jó, hogy van jogosítványom, milyen jó, hogy szeretek vezetni! Milyen jó, hogy a nők is vezetnek! Természetesnek tűnő dolog ez, de akkor kezdjünk csak el ezen elmélkedni egy kicsit.
Mit szabad, mit lehet, mit csinálnak vagy éppen gondolnak máshogyan a nők, mint a férfiak. Gyakran kerül elő ez a téma, kérdés a mindennapokban. Amikor a férfi és női egyenjogúság kérdése kerül szóba, amit mindig fontos egymáshoz viszonyítva szemlélni (a férfiakat a nők viszonylatában, a nőket pedig a férfiak viszonylatában), akkor az autóvezetés „női oldalon” valahogyan nem kiemelt vagy pozitív jelző. „A nők nem tudnak vezetni, bénáznak, nem tudnak parkolni, lassúak.. „ Folytassam még?
részletek...

Alezredes Úr lát, hall és beszél


Események, élmények sora nem véletlenül történik velünk sorjában.
Egy háromnapos képzésen „padszomszédom” lett egy régi ismerősöm Móni, aki Alessel (Alezredes Úrral, ő volt az előző gazdája) érkezett a képzésre. Ales fekete, selymes szőrű labrador. Igéző szemeivel figyeli, követi gazdája mozdulatait, őrzi, vigyázza lépteit látható és biztos társként.
részletek...

Hetvenkedő


Mindig szerettem a matematikát, persze humán faktosként nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, mégis hála a középiskolai tanáromnak gimnázium végére beleszerettem a számokba. Akkor kezdtem élvezni a mögöttük meghúzódó logikát és láttam be, hogy bár világ életemben a humán terület érdekel majd, a számokat szeretni fogom, akár összeadjuk, kivonjuk, szorozzuk, mert rendszert teremtenek, őszinte gondolkodásra késztetnek, sőt lehet velük mérni és sok mindent kifejezni is. Persze biztosan vannak, akik a matematikát nem szeretik, de a számok világát, annak jelentését, összefüggéseit értik és értelmezik a mindennapokban.
Van egy alkalom, amikor a kerek számok beszélnek.
részletek...

Kötődések


Egyasszony - Hónapok óta ébren tart valami kötődés a témához, a bátorsághoz, az asszonyi, női alakhoz, az anyaság értelmezéséhez. Az idei Deszka Fesztivál több kiemelt programja közül egyik Péterfy Novák Éva: Egyasszony című műve.
Nem tisztem kritikát, vagy írást eszközölni a darabról, hiszen jómagam nem vagyok sem színikritikus, sem író és oly sokan méltatták már magát a könyvet és a darabot. Mégis hónapok óta hordozok magamban gondolatokat, amelyeket most, hogy Debrecenben már másodjára kerül bemutatásra, szívesen megosztok veled is.
részletek...

Belehelyezkedni...


Ma ismét kifordult a világ. Értetlenül állunk a brüsszeli történések előtt. Megdöbbentő, sokkoló, félelmet keltő, ami történt, ami történik.
Eközben valahol Magyarország egyik keleti nagyvárosában, Debrecenben egy társadalom szemléletformáló program; a Méltóság mezeje egyik általános iskolai partnerintézményének eseménye zajlik. Bemutató foglalkozás a másodikosok részvételével "Ha nem repülhetsz, fuss! Ha nem futhatsz, menj! Ha nem mehetsz, csússz!" címmel. Hátborzongató a mai napon ez a szlogen.
részletek...

Kepes a dessszertasztalnál


Ha nem értem mitől vagyok sikeres, azt sem fogom érteni, hogy mitől nem vagyok az.

Kepes Andrást nyitott, kíváncsi, szerető tekintetek fogadták a Lovarda Pódium Színpadán, március 19-én este. Az, hogy mitől jó egy színházi este, egy előadás, milyen élményt ad, kapunk e valami útravalót miután felállunk a székből, sok mindentől függ. Függ az előadótól, a „előadás tartalmától”, a befogadó közönségtől és attól a párbeszédtől is, ami kialakul percről percre a művész vagy művészek és a közönség között.
részletek...

Együtt a méltóság mezején


9 évvel ezelőtt megkeresett egy budapesti alapítvány vezetője, hogy lenne e kedvem Debrecenben elindítani egy szemléletformáló programot, amely tabukat feszeget, amely nyitott párbeszédet kezdeményez általános iskolások körében az elmúlásról, a veszteségről, az elfogadásról és elengedésről, a halálról. Magam sem tudom, hogy miként, mert bár sokszor sokat rágódok egy döntés előtt egyből igent mondtam!

Elkezdődött hát a munka. Fenntartó (akkor még a város önkormányzata), iskolák vezetői, szülői munkaközösség vezetői! Pszichológusok, mentálhigiénikusok, pedagógusok álltak mellénk a Méltóság mezeje mentális programban. A nagy részük önként és dalolva, egy másik részük nyílván az igazgató vagy a fenntartó "felkérésére", de bele álltak és szívvel-lélekkel, meggyőződéssel képviselik a gondoskodásra nevelés eszméjét és azt, hogy nem lehet elég korán elkezdeni kihúzni fejünket a homokból. Tematikus havonkénti beszélgetések, nárciszültetés, futófesztivál, irodalmi pályázat, főzőverseny, programok sora, mind az adott tanév keretein belül...
részletek...


www.porkolabgyongyi.hu | Kapcsolat: info[kukac]porkolabgyongyi.hu