Együtt a méltóság mezején


9 évvel ezelőtt megkeresett egy budapesti alapítványvezetője, hogy lenne e kedvem Debrecenben elindítani egy szemléletformáló programot, amely tabukat feszeget, amely nyitott párbeszédet kezdeményez általános iskolások körében az elmúlásról, a veszteségről, az elfogadásról és elengedésről, a halálról. Magam sem tudom, hogy miként, mert bár sokszor sokat rágódok egy döntés előtt egyből igent mondtam!

Elkezdődött hát a munka. Fenntartó (akkor még a városönkormányzata), iskolák vezetői, szülői munkaközösség vezetői! Pszichológusok,mentálhigiénikusok, pedagógusok álltak mellénk a Méltóság mezeje mentális programban. A nagy részük önként és dalolva, egy másik részük nyilván az igazgató vagy a fenntartó "felkérésére", de bele álltak és szívvel-lélekkel, meggyőződéssel képviselik a gondoskodásra nevelés eszméjét és azt, hogy nem lehet elég korán elkezdeni kihúzni fejünket a homokból. Tematikus havonkénti beszélgetések, nárciszültetés, futófesztivál, irodalmi pályázat,főzőverseny, programok sora, mind az adott tanév keretein belül...

Önkéntes munkaként, önkéntes fizetésért, vagyis ingyen tették ezt és teszik a mai napig. Mert a pedagógus nem csak a fizetéséért szereti a gyereket, nemcsak a fizetéséért tanítja írni, olvasni, fogalmazni agy éppen kötelet mászni. Vannak olyanok, akik a 9 év alatt bár nagyon is megérdemeltek volna némi honoráriumot, évek óta nem kaptak. Kaptak, kapnak viszont dicsérő szavakat, vállveregetést, ajándékkönyveket, kulturális programokat.

Mindemellett, sokkal nagyobb elismerés számukra, hallatják tanítványaikat megnyílni és azt, hogy gyakran lelki terheiket ledobva valóban befogadóvá válnak tanításaikra, ami kétségtelenül a legnagyobb öröm egy elkötelezett pedagógus számára.

A fizetésemelés persze nagyszerű dolog; jól jön a pluszjövedelem, elismerés, szó se róla!

Lehet, hogy a program vezetőjeként szerencsés vagyok,vagy sikerült rögtön az elején és 9 éven át a leghozzáértőbb,legelkötelezettebb kollégákat megnyernem a program számára.

Büszke vagyok és hálás minden olyan pedagógusnak, iskolai pszichológusnak szabadidő-szervezőnek, mentálhigiénikusnak, intézményvezetőnek,hivatali vezetőnek és alkalmazottnak, akik elhitették és ma is elhitetik velem,hogy még sincs itt olyan nagy baj; hogy fantasztikus gyerekeink vannak, akikben mélyen ott lapulnak azok az értékek, amelyekről lépten-nyomon azt halljuk,kihalóban vannak.

S, hogy fantasztikus pedagógusaink vannak, akik képesek nem feladni, hanem előcsalogatni gyermekeinkből a szikrát, a bennük rejlőképességeket, tehetséget és talán a szülők sem olyan kezelhetetlenek.

Ebben segítjük Őket és rajtuk keresztül szüleiket.  Így éldegélünk mi a Méltóság mezején Debrecenben, pedagógusok és nem pedagógusok önkéntesként önként és dalolva.

 
TOP