Kepes a dessszertasztalnál


Kepes a desszertasztalnál

Ha nem értem mitől vagyok sikeres, azt sem fogomérteni, hogy mitől nem vagyok az.

 Kepes Andrást nyitott,kíváncsi, szerető tekintetek fogadták a Lovarda Pódium Színpadán, március 19-éneste. Az, hogy mitől jó egy színházi este, egy előadás, milyen élményt ad,kapunk e valami útravalót miután felállunk a székből, sok mindentől függ. Függaz előadótól, a „előadás tartalmától”, a befogadó közönségtől és attól apárbeszédtől is, ami kialakul percről percre a művész vagy művészek és aközönség között.

 Jó volt hallgatni milyentudatos szempontok alapján vált oly népszerűvé a Desszert című műsor, amelynekcélja az volt, hogy olyan embereket ültessen egy asztalhoz, akik egyébként nemülnének le egymás mellé, egymással szemben pedig végképp nem.

Hogy milyen kiválasztásielvek működtek a vendégek egy asztalhoz ültetésekor. Hogy két nő egy asztalnálelőbb utóbb a riválisát látja a másikban, hogy mi kell ahhoz, hogy egy kukás ésegy professzor is tudjanak beszélgetni.

Sokunkban felmerült akérdés, ahogyan az előadó is elmélkedett arról, hogy vajon megvan-e ez anyitott, őszinte párbeszéd a mai társadalomban, hogy valóban kíváncsiak vagyunk-ea másikra, akkor is, ha mást gondol dolgokról. Érdekel e bennünket, hogy milyenértékrend, tapasztalat, gondolkodás alapján vélekedik másként a világról abeszélgetőpartnerünk.

 

Aztán jöttek a kérdések.Ön szerint milyen a világ ma? Hogyan tudjuk túlélni itt Közép Európában amagyarsággal megtörtént eseményeket? Hogy miért találnak egyre kevesebbekszerethető, értéket adó TV műsort? Hogy mi az igazi siker?

 

Megtudtuk, hogy a humanizmustegyik alapvető értéknek tartja Kepes, aki műveltségét meg-megcsillogtatvamesélt élvezhető, intelligens, őszinte humorral saját életéről, élményeiről,felmenőiről, történelmi kitekintéssel fűszerezve.

 

Elgondolkodtató a ma isnagyon aktuális, egész Európát megbolygató menekültkérdés kapcsán arról is párszót váltani, hogy ha egyetértünk abban, hogy minden kultúrának megvan a sajátlogikája, sajátossága, akkor el tudjuk e fogadni a másik kultúra mikéntjét. Haigen, hogyan, miként, ha nem, akkor miért nem.

Lehet e ma magas kultúráttelevíziós műsoron keresztül közvetíteni, ha igen, akkor hogyan.

Szó volt arról is egykérdés kapcsán, hogy mi a siker? Ennek a megválaszolása talán ott kezdődik –mondta Kepes „Ha nem értem mitől vagyok sikeres, azt sem fogom érteni, hogymitől nem vagyok az.” Úgy van ezzel, mint a korszakokkal, amelyekről mindigutólag derül ki, hogy az előző nem volt az igazi és várjuk, hogy a következőmajd az lesz.

Arra a kérdésre, hogymitől jó egy beszélgetés, mi szükséges hozzá, ismét egy messzebbről indítottválasz érkezett.

Egy aranyszabály, amitMarci bácsitól hallott Kepes.  „Amit nemmondanál el egy 4 szem közti beszélgetésben, azt ne mondd el 400 ember előttsem.” Másrészről a beszélgető partnernek éreznie kell, hogy nem azért teszekfel számára kellemes vagy akár kellemetlen kérdéseket, mert bántani szeretném.Akkor jó egy beszélgetés, ha úgy kérdezek, hogy a másik érzi, engem valóbanérdekel mi az ő válasza, az ő gondolata. A természetesség, az odafigyelés, a beszélgetés, sokszor a jó hallgatása kulcs.

 

Kiderült, hogy aTövispuszta című könyv után készül az újabb Kepes könyv, amelynek alapjául aVilágfalu témai is szolgáltak. Ennek kapcsán kifejtette, hogy a görögrabszolgatartó társadalom volt az utolsó, ahol a zsigeri gyűlölet éselőítéletek nélkül működött valós párbeszéd. Hogy valaki vagy boldog és hülyevagy boldogtalan és intelligens. Hogy milyen jó is lenne, ha nem csak sajáthasznukra szeretnének boldogulni az emberek.

 

Az, hogy mikor tudta meg,hogy a lónak nincsenek kerekei, hogy milyen volt 4 családnak társbérletben élniszámos megmosolyogtató ráeszmélést váltott ki a közönség körében is.

A 2 órás interaktívelőadás után természetesen nem maradtak el a személyes dedikálások sem.

 

Öröm és töltődés volt ezaz este és legközelebb talán boncolgathatjuk azt az általa felvetett kérdéstis, hogy ha egy versenyen csak az első 3 kap érmet, akkor a többi miért fut? 

TOP