Mindig szerettem a
matematikát, persze humán faktosként nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé,
mégis hála a középiskolai tanáromnak, gimnázium végére beleszerettem a
számokba. Akkor kezdtem élvezni a mögöttük meghúzódó logikát és láttam be, hogy
bár világ életemben a humán terület érdekel majd, a számokat szeretni fogom,
akár összeadjuk, kivonjuk, szorozzuk, mert rendszert teremtenek, őszinte
gondolkodásra késztetnek, sőt lehet velük mérni és sok mindent kifejezni is.
Persze biztosan vannak, akik a matematikát nem szeretik, de a számok világát,
annak jelentését, összefüggéseit értik és értelmezik a mindennapokban.
Van egy alkalom,
amikor a kerek számok beszélnek. Beszél a 10, a 20, a 30, a 40, az 50, a 60, no
még a hetven is, és ki ne szeretné megünnepelni ezeket az évfordulókat. Vajon
miért éppen a hetvenes az a szám, amelyből igét gyártott a magyar nyelv, miért
beszédesebb a hetven a többinél, miért hetvenkedik, miért nem ötvenkedik, vagy negyvenkedik.
Miért a hetvenhez kötődik ezért a dicsekvő, hencegő, kérkedő jelzők sora. Miért
hetvenkedik a hetvenes? És mi van akkor, ha egy hetven éves mégsem hetvenkedik?
Na, bogozzuk tovább a
gondolatokat… mert vannak ugye az emberek, akik ugyancsak beszélnek. Néha
pusztán a létezésükkel, a szeretetükkel, a figyelmükkel, a tetteikkel. Sok
párbeszéd van arról, hogy milyen a szülő, milyen egy jó kapcsolat, milyen a jó
anya-lány, apa-lány viszony, sőt arról is szakkönyvek sora olvasható, hogy a
gyermek személyiségfejlődésének bizonyos életszakaszaiban melyik szülőtől
milyen minták kap, mit keres, mit fogad el és mit utasít el.
Milyen meghatározó az
apával való kapcsolata egy gyermeknek, mennyire fontos, hogy milyen mintát ad
emberségből, gondoskodásból, szeretetből, értékekből, kitartásból,
megbocsátásból, a gyermekének tovább. Az anyai szeretetről, gondoskodásról és
az ezzel kapcsolatos társadalmi elvárásokról is olvashatunk sokat, de az apai
szerepekről, feladatokról, szeretetről, tanulható és ösztönös viselkedési
mintákról sokkal kevesebbet. Pedig honnan is tanulhatná meg ezeket egy apa, egy
férfi, mint a saját felmenőitől.
Sokszor apró, a
jelenben nem feltétlenül fontos dolgok válnak jelentőségteljesebbé jó néhány év
távlatából és a folyamatos párbeszéd, a történetek, a sztorizások mindig
segítenek újra és újra megélni saját életünk egy-egy szakaszát.
Nos, beszélhetnénk
arról, hogy van-e miért hetvenkednie bárkinek hetvenévesen, én mégis inkább
nagy szeretettel köszöntöm édesapámat, aki hetvenéves lett és csak egy dologgal
szokott dicsekedni; azzal, hogy egészséges és 7 (4+3) gyönyörű unokája van.