Hetvenkedő


 

Mindig szerettem a matematikát, persze humán faktosként nem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, mégis hála a középiskolai tanáromnak, gimnázium végére beleszerettem a számokba. Akkor kezdtem élvezni a mögöttük meghúzódó logikát és láttam be, hogy bár világ életemben a humán terület érdekel majd, a számokat szeretni fogom, akár összeadjuk, kivonjuk, szorozzuk, mert rendszert teremtenek, őszinte gondolkodásra késztetnek, sőt lehet velük mérni és sok mindent kifejezni is. Persze biztosan vannak, akik a matematikát nem szeretik, de a számok világát, annak jelentését, összefüggéseit értik és értelmezik a mindennapokban.

Van egy alkalom, amikor a kerek számok beszélnek. Beszél a 10, a 20, a 30, a 40, az 50, a 60, no még a hetven is, és ki ne szeretné megünnepelni ezeket az évfordulókat. Vajon miért éppen a hetvenes az a szám, amelyből igét gyártott a magyar nyelv, miért beszédesebb a hetven a többinél, miért hetvenkedik, miért nem ötvenkedik, vagy negyvenkedik. Miért a hetvenhez kötődik ezért a dicsekvő, hencegő, kérkedő jelzők sora. Miért hetvenkedik a hetvenes? És mi van akkor, ha egy hetven éves mégsem hetvenkedik?

Na, bogozzuk tovább a gondolatokat… mert vannak ugye az emberek, akik ugyancsak beszélnek. Néha pusztán a létezésükkel, a szeretetükkel, a figyelmükkel, a tetteikkel. Sok párbeszéd van arról, hogy milyen a szülő, milyen egy jó kapcsolat, milyen a jó anya-lány, apa-lány viszony, sőt arról is szakkönyvek sora olvasható, hogy a gyermek személyiségfejlődésének bizonyos életszakaszaiban melyik szülőtől milyen minták kap, mit keres, mit fogad el és mit utasít el.

Milyen meghatározó az apával való kapcsolata egy gyermeknek, mennyire fontos, hogy milyen mintát ad emberségből, gondoskodásból, szeretetből, értékekből, kitartásból, megbocsátásból, a gyermekének tovább. Az anyai szeretetről, gondoskodásról és az ezzel kapcsolatos társadalmi elvárásokról is olvashatunk sokat, de az apai szerepekről, feladatokról, szeretetről, tanulható és ösztönös viselkedési mintákról sokkal kevesebbet. Pedig honnan is tanulhatná meg ezeket egy apa, egy férfi, mint a saját felmenőitől.

Sokszor apró, a jelenben nem feltétlenül fontos dolgok válnak jelentőségteljesebbé jó néhány év távlatából és a folyamatos párbeszéd, a történetek, a sztorizások mindig segítenek újra és újra megélni saját életünk egy-egy szakaszát.

Nos, beszélhetnénk arról, hogy van-e miért hetvenkednie bárkinek hetvenévesen, én mégis inkább nagy szeretettel köszöntöm édesapámat, aki hetvenéves lett és csak egy dologgal szokott dicsekedni; azzal, hogy egészséges és 7 (4+3) gyönyörű unokája van.

TOP