Taxisofőr

Taxisofőr

Milyen jó, hogy van jogosítványom, milyen jó, hogy szeretekvezetni! Milyen jó, hogy a nők is vezetnek. Természetesnek tűnő dolog ez, deakkor kezdjünk csak el ezen elmélkedni egy kicsit.

Mit szabad, mit lehet, mit csinálnak vagy éppen gondolnakmáshogyan a nők, mint a férfiak. Gyakran kerül elő ez a téma, kérdés amindennapokban. Amikor a férfi és női egyenjogúság kérdése kerül szóba, amitmindig fontos egymáshoz viszonyítva szemlélni (a férfiakat a nőkviszonylatában, a nőket pedig a férfiak viszonylatában), akkor az autóvezetés „nőioldalon” valahogyan nem kiemelt vagy pozitív jelző. „A nők nem tudnak vezetni,bénáznak, nem tudnak parkolni, lassúak.. „ Folytassam még?

Mégis a nők és családanyák azon része, akik autóval közlekednekés így autóval hozzák-viszik gyermekeiket is markáns részei a mindennapiközlekedésnek, Ők ilyenkor a család diplomás vagy nem diplomás taxisofőrjei.Teszik ezt szívesen, örömmel, rohanva, fáradtan. Ilyenkor átalakul a gépjárműegy kisebb sminkszobává, büfévé, tanulószobává és olykor irodává is.

„Anya, el tudsz vinni edzésre, anya el tudsz velem ugraniDanihoz?, anya, el tudod vinni a cipőmet megcsináltatni? Ja és ugye értem istudsz jönni?”. A sokszor ellenállhatatlan kérdések sora hosszú még. A válaszokpedig egy képzett logisztikai szakembert igényelnek. Az esetek nagy részében azanyák (persze az apák is, de most a nők vonatkozásában boncolgatok) ugranak ésakár munka mellől, akár a főzést félretolva elviszik gyermekiket, vagy éppenmennek értük. Megbízható „alkalmazottai” a családnak, a láthatatlan munkaértelmezésénél ez is egy jelentős feladat. Az ügyesebbek két „fuvar” közöttbevásárolnak, vagy éppen elintézik a postát, kitűnő logisztikai szakemberréérnek. Aki volt már hasonló helyzetben az tudja, hogy hiába a tudatoselőretervezés és egyeztetés. Valami mindig közbejön. Elmarad a lovaglás, dugóvan és nem érünk oda, így csúszik minden. Ekkor elő az „újratervezés gombot”.Felhívni az angol tanárnőt, hogy késni fog a gyerek, lemondani a két fuvarközötti találkozót, mert úgysem érünk oda. Szóval borul minden, de a feladatothiggadtan meg kell oldani, mindenkinek célba kell érnie.

Mennyire „sofőrje” átvitt értelemben is egy nő acsaládjának. Mennyire megbízható, kötelességtudó, gondoskodó szervezője,irányítója egy mikro-egységnek? És mennyire véleményformáló? És itt jut eszembe éppen a vasárnap, amely apihenőnap apropóján arra is nagyszerű nap, hogy az otthon elromlottszerkezeteket a férfi megjavítsa, a képeket felfúrja, a leszakadt polcotmegerősítse. Na, ilyenkor mindenki sofőr lesz, a nő is és a férfi is. A nő ahétvégi logisztika, programszervezés kézben tartója, a férfi pedig boldogan jönmegy, intézkedik. Ugye ismerős a nők száját elhagyó kérés, „Ugye el tudsz szaladni?Ugye meg tudod csinálni? És a férfiak nagy része ugrik és elmegy ésmegcsinálja. És aztán mindenki boldog, persze ki-ki másért. A nő azért, mertsikerült kérését „átvinni” és a férfi megjavítja, megcsinálja, amit kért, aférfi pedig azért, mert hasznosnak érzi magát és esetleg nem kell hallgatnia aleszakadt polccal kapcsolatos zsörtölődést tovább. A lemeznek tehát –Janikovszky szerint szabadon – két oldala van. Boldog, de néha fáradttaxisofőrök vagyunk mind, akár mi jelöljük ki az útirányt, akár mi ülünk avolán mögött. Óvatosan az utakon!