Vannak
egészen különleges események. Olaszok, hollandok, amerikaiak, románok, magyarok
együtt. No, önmagában ez is érdekes, de
a különlegesség nem a sok európai nemzet együttes jelenlétében rejlik.
Akkor
ott, előző este a csűrben már buli volt, nem annyira fiatalos zenével, de a
hangulat vitt mindent. Nagyon sokan táncoltak Jackora vagy éppen a Gotan
Projectre. A teljes kibontakozásban a kisfiam tartott vissza, mert el kellett
vinni lefektetni, a szállás pedig fent volt a domboldalon.
Kezdjük
akkor az elején.
Fél
háromkor a holland vőlegény a haverjaival elment a lány házához, hogy kikérje
őt az édesanyjától és a testvérétől. Ez nagyon édes, különleges és megható
volt. A „menyasszonyék” hárman vannak
testvérek, a másik két lány már férjnél van.
A menyasszony pedig a legszebb érett női korban van, negyvenhárom éves;
megvárta az igazit.
A
skanzen bejáratánál volt az esküvő 4 nyelven, magyarul, románul, angolul és
olaszul De miért?? Semmi giccses nem volt ebben, pedig egy árnyékos fa alatt
ált a pár, sehol virágdíszítés vagy székek faoltár, semmi dekoráció. A
háttérben a nyugalmat árasztó domboldal éppen frissen lekaszált napsütötte
lejtői mintegy védelmezőül.
A
virágok helyett a vendégsereg ruhái bizonyultak díszítésül, volt itt stílusos
zöld férfi ceruzanadrág, elegáns fekete öltöny, férfi rózsaszín ingben és nyers
öltönyben és volt virágmintás
muszlinruha, lila, kék, bordó, sárga, ciklámen, piros, eocén mintás
(közönséges) testre simuló, domborulatokat hol előnyösen, hogy előnytelenül
tálaló és lenge változat is. Szerencsére akadt egy csángó hagyományőrző ruha is
egy budapesti vendég jóvoltából. Érződött valami érdekes keveredése itt az
embereknek. A ruhák csak jelmezek, de szimbolizálják az értékeinket, a
személyiségünket, a kultúránkat. Ez aztán az európai országok kultúrájának
határok nélküli érvényesülése.
Gondoljuk
csak meg, egy holland fiú elvesz egy magyarul beszélő, a romániai Csángóföldről
származó lányt egy autentikus csángó környezetben, de nem hagyományos csángó
hagyományok szerint. Mit ért ebből egy olasz egy holland vagy egy chicagói?
Milyen kultúrát közvetít a nyelvünk? Mit gondolnak Ők? Mit gondolunk mi? Mik
vagyunk, hol élünk Mitől érezzük magunkat magyarnak, hollandnak, olasznak,
románnak vagy éppen amerikainak?
A
nyelvünk, a szülőföldünk határozza tán meg? Magyar ez a lány, de itt Romániában
mégis magyarul, de egy kicsit angolul és olaszul adják össze őket. Hogyan is
kell ezt értelmeznünk?
Hollandiában
biztosan nem fordítanák magyarra vagy éppen Szerbiában sem igen tolmácsolnák,
bár a csoda tudja.
Csak
dolgoztak bennem a gondolatok … Vajon
Hollandiában magyarra fordítanák? Melyik nemzet mennyire erősen ragaszkodik a
saját nyelvéhez, őrizve az identitása alapkövét. Elvegyülve a sokszínű násznép
között megkérdeztem egy férfi vendéget, hogy hol él, hova valósi. Ő mexikói
származású –mondta - éppen egy román (magyar) 40 év körüli balett táncosnővel
él együtt Amerikában boldogan. Sokat járt az agyam ezen.
Igazából
nem volt idegen csak elgondolkodtató, hogy egy olyan világban élünk, ahol valóban
nincsenek határai az életnek az országhatárok, a népek keveredésében. Mosolygós, nyitott arcok írták fel a tiszta
égbolt táblájára, hogy szabadság, boldogság, elégedettség, biztonság veszi
körül őket. Igen, persze a gyökereink, a
nyelvünk adják a stabilitást számunkra és jelölik markánsan az identitásunkat,
önazonosságunkat is, de jó volt látni, hogy bár a három testvér lánynak magyar
az anyanyelve, amelyet őriznek, beszélnek, tovább örökítenek, de ma már számos
olasz, holland, román, amerikai barátjuk van, életüket ötvözi barátaik
nemzetének kultúrája, szokásai, hagyományai. A lelkük mélyén mégis magyarok és
tudnak csorba levest csinálni.Fél
háromkor a holland vőlegény a haverjaival elment a lány házához, hogy kikérje
őt az édesanyjától és a testvérétől. Ez nagyon édes, különleges és megható
volt. A „menyasszonyék” hárman vannak
testvérek, a másik két lány már férjnél van.
A menyasszony pedig a legszebb érett női korban van, negyvenhárom éves;
megvárta az igazit.
A
skanzen bejáratánál volt az esküvő 4 nyelven, magyarul, románul, angolul és
olaszul De miért?? Semmi giccses nem volt ebben, pedig egy árnyékos fa alatt
ált a pár, sehol virágdíszítés vagy székek faoltár, semmi dekoráció. A
háttérben a nyugalmat árasztó domboldal éppen frissen lekaszált napsütötte
lejtői mintegy védelmezőül.
A
virágok helyett a vendégsereg ruhái bizonyultak díszítésül, volt itt stílusos
zöld férfi ceruzanadrág, elegáns fekete öltöny, férfi rózsaszín ingben és nyers
öltönyben és volt virágmintás
muszlinruha, lila, kék, bordó, sárga, ciklámen, piros, eocén mintás
(közönséges) testre simuló, domborulatokat hol előnyösen, hogy előnytelenül
tálaló és lenge változat is. Szerencsére akadt egy csángó hagyományőrző ruha is
egy budapesti vendég jóvoltából. Érződött valami érdekes keveredése itt az
embereknek. A ruhák csak jelmezek, de szimbolizálják az értékeinket, a
személyiségünket, a kultúránkat. Ez aztán az európai országok kultúrájának
határok nélküli érvényesülése.
Gondoljuk
csak meg, egy holland fiú elvesz egy magyarul beszélő, a romániai Csángóföldről
származó lányt egy autentikus csángó környezetben, de nem hagyományos csángó
hagyományok szerint. Mit ért ebből egy olasz egy holland vagy egy chicagói?
Milyen kultúrát közvetít a nyelvünk? Mit gondolnak Ők? Mit gondolunk mi? Mik
vagyunk, hol élünk Mitől érezzük magunkat magyarnak, hollandnak, olasznak,
románnak vagy éppen amerikainak?
A
nyelvünk, a szülőföldünk határozza tán meg? Magyar ez a lány, de itt Romániában
mégis magyarul, de egy kicsit angolul és olaszul adják össze őket. Hogyan is
kell ezt értelmeznünk?
Hollandiában
biztosan nem fordítanák magyarra vagy éppen Szerbiában sem igen tolmácsolnák,
bár a csoda tudja.
Csak
dolgoztak bennem a gondolatok … Vajon
Hollandiában magyarra fordítanák? Melyik nemzet mennyire erősen ragaszkodik a
saját nyelvéhez, őrizve az identitása alapkövét. Elvegyülve a sokszínű násznép
között megkérdeztem egy férfi vendéget, hogy hol él, hova valósi. Ő mexikói
származású –mondta - éppen egy román (magyar) 40 év körüli balett táncosnővel
él együtt Amerikában boldogan. Sokat járt az agyam ezen.
Igazából
nem volt idegen csak elgondolkodtató, hogy egy olyan világban élünk, ahol valóban
nincsenek határai az életnek az országhatárok, a népek keveredésében. Mosolygós, nyitott arcok írták fel a tiszta
égbolt táblájára, hogy szabadság, boldogság, elégedettség, biztonság veszi
körül őket. Igen, persze a gyökereink, a
nyelvünk adják a stabilitást számunkra és jelölik markánsan az identitásunkat,
önazonosságunkat is, de jó volt látni, hogy bár a három testvér lánynak magyar
az anyanyelve, amelyet őriznek, beszélnek, tovább örökítenek, de ma már számos
olasz, holland, román, amerikai barátjuk van, életüket ötvözi barátaik
nemzetének kultúrája, szokásai, hagyományai. A lelkük mélyén mégis magyarok és
tudnak csorba levest csinálni.