Ha a fogorvosi szék beszélni tudna


Vannak bizalmi állások és kapcsolatok az embr életében. Nekünk, nőknek a nőgyógyász, a kozmetikus, a fodrász és a fogorvos igazán bizalmi poszt. Olyan szakembereket, vagy barátokat érdemes választani, akik jók, de ami talán legalább ennyire fontos, hogy bízzunk bennük és értsük egymást. Jómagam legalábbis így vagyok ezzel.

A minap fogorvosi székbe kerültem, ahol elég hamar megdöntött pozícióban találtam magam. Megfordult velem a világ és egy vakító fényű lámpától a saját fogorvosomat is alig ismertem fel.


Míg adta be az érzéstelenítőt, néztem a mennyezetet és elindultak a gondolatok. Éreztem, ahogyan átadom magam a „leszahogylesz, de én megbízok benned” hangulatnak.

Egy megbízható fogorvos székében, rájöttem, minden megoldódik, ha az ember átengedi a döntést neki (ilyenkor már mi mást is tehetne).  Átengedni a döntést más kezébe? Mi mindent is teszünk egy-egy kiszolgáltatott helyzetben? Egy fogorvosi , egy nőgyógyászati, egy kozmetikai székben, vagy akár egy tömegközlekedési eszközön. Megbízunk bennük, az orvosban, a villamosvezetőben és a jegyellenőrben is, hogy mindenki a dolgát és csak a dolgát végzi és tud mérlegelni, ha szükséges.

Ott ülve néztem ki az ablakon, aztán a magas, derítő fehér mennyezetre és azon gondolkodtam, hogyan is fogom kibírni ezt a háromnegyed órát úgy egyáltalán, meg ugye beszéd nélkül. A lányom, aki eljött velem, közben elszalad enni egyet. A félig nyitott ablakon át beszűrődik a villamos hangja. Remélem nem szomjazott meg közben vagy éppen nem arra a villamosra szállt fel az a fránya, kötözködő ellenőr – gondoltam magamban, miközben jönnek az instrukciók „nyisd ki jobban, most zárd összébb, jó, de nem ennyire..”

A villamos tovaszáll, a lányom lassan visszaér és nem volt szomjas. Én pedig összeraktam a következő hét programját, a jövő heti konferenciával kapcsolatos teendőket, a következő hónap végéig szóló eseményeket családi és munkával kapcsolatos megannyi teendőt, a még „vissza-nem hívott” emberek listája pedig felrajzolódott a mennyezetre. Kész lett a közelgő névnapi és születésnapi ajándékok listája és persze a to do list is. Végig gondoltam mit is fogok a kiolvadt tanyasi csirkéből és a hat darab csirkemellből sütni, no és mikor (a hajnalra esik a választásom). Mind eközben a fogorvos persze dolgozik. Zúg a nyálelszívó a ventilátor, a nem is tudom én mi.

Kész is vagyunk, ugye nem is volt olyan rossz?- kérdezi.  Hamar eltelt ez a 45 perc, akár a tanórán, ahol legalább vizet lehet inni. Aztán átfut rajtam újra az érzés, olyan jó volt megbízni benne. Elhinni, hogy meg fogja csinálni, hogy nem fog fájni, ha azt mondja és picit feszíteni fog, ha igen. De értettük egymást, pedig nekem nem sok esélyem volt megszólalni.

No, valahogyan ezt a helyzetet kellene tisztelnünk és alázattal értékelnünk bármilyen szakmában is történik. No és ha véletlenül hiba csúszik a gépezetbe, akkor pedig bocsánatot kérni , jóvá tenni és korrigálni.

Az érzéstelenítőtől még zsibbad egy kicsit a szám, de miért is kellene most beszélni…

 

Amiről egy fogtündér mesélni tudna…egy rendezvény margójára

 

Sok érdekes benyomás, élmény, impulzus ér minden olyan embert, aki rendezvényszervezésre adja a fejét, így vagy úgy, legyen szó kisebb vagy nagyobb eseményről, koncertről, esetleg színházi előadásról vagy konferenciáról.

Az alkotás folyamata az ötlet megszületésével indul el, aztán a megdolgozott, átgyúrt, átrágott, körül járt, átszámolt papíron lévő valami elkezd életre kelni…

Jár-kel, kívül-belül egyaránt. Nagyon szeretem ezt a szakaszát, talán a velem dolgozó kollegák ilyenkor gondolják azt, hogy „tegnap még nem ez volt, ok értem én, hogy már máshogy gondolod, végül is így is jó” Aztán várják. Lehet variálni, változtatni, módosítani, új elemeket beemelni. Nem idegen ez egy sima családi ünnepléstől, legyen szó egy szülinapi ajándék kigondolásától, a köszöntésig. Örömteli, alkotó folyamat.

Aztán persze eljön az a pillanat, amikor azért nem variálhatunk már, mint ahogy egy ház építésénél sem lehet a kialakított terv után elkezdett építkezés során a hálószobából fürdőszobát csinálni csak úgy, mert a mester ember fejét fogva menekülni fog. Adott egy ötlet, egy alkotás, ami életre kel, életet kell lehelni bele.

Másfél évvel ezelőtt megszületett egy vágy, egy kép a fejemben, a lelkemben, amit elkezdtem érlelni, s amikor ott állok a küszöbén, az előestéjén az eseménynek, akkor fura érzések kavarognak. Na, de mi a csudától is. Mi minden is történt az elmúlt másfél évben, elmúlt másfél hónapban, másfél hétben.

Amikor éppen Húsvét hétfőn az öt és fél éves kisfiam első fogát elvitte a fogtündér, magam sem értettem, hogy miért, de „lefagytam” egy pillanatra, majd elkezdtem gondolkodni, hogy milyen üzenetet is rejt ez a „nyuszi rabolta” fogacska.  Most, hogy a másodikért is eljött, kezdem érteni, hogy itt bizony valami változás történik, kisfiúból-nagyobbacska lesz. Milyen fontosak a változások, a váltások, amelyek magukban hordoznak mindig valami újat, jót és rosszat egyaránt, mégis meg-meg torpanunk, amikor szembesülünk vele. Ránéztem a „kisfiamra”, akit a három nagyobbacska testvére mellett, nyilván a legkisebbnek látok (az is!) és ráeszmélek, hogy a fogváltás is változást hordoz magában, hogy a fogtündért várva, a párna alá rejtett fogaktól elköszönve, olyan fogak kezdenek nőni, amelyekre még jobban vigyázni kell, amiről reggel, este gondoskodni kell. A fogváltás képletes persze, de egy szülő és a gyermek életében mégiscsak forduló pontot jelent.

Aztán rájövök, hogy miért is fontos nekem ez a holnapi esemény, hogy a másfél évvel ezelőtti vágy, ötlet abból indult útjára, hogy kellőképpen bátrak voltunk néhányan belevágni egy meglévő dolog újra gondolásába, ahelyett, hogy sutba dobtuk volna, hogy változtatni akartunk.

A két apró fogacska emlékeztet rá, hogy a 18 éve szervezett egyesületi munkám fordulóponthoz ért és a CSAK egy nő program életre kelt. Próbálok visszanézni és most már nem csak a másfél évvel ezelőtti lelkes érzés éled újra bennem, hanem a 18 évvel ezelőtti ötletelés, csapat és megannyi élmény.

 

TOP