Orgona ága és az anyák napja


Tele virággal, mosollyal, öleléssel, megható filmekkel, könnybe lábadt szemekkel. Ezen a napon minden gyermek és édesanya átszellemül kicsit. Aztán jönnek azok a fránya könnyek. Örömtől, bánattól, kinek-kinek mitől. Aki maga mellett tudja az édesanyját, az hálája, szeretet, aggódása jeléül, aki így, vagy úgy elveszítette, annak a hiány, az ordító hiány, a fájdalom miatt.

Az anyaság a világ csodája. A égető vágy megfogalmazása, kimondása önmagunknak; készen állok a befogadásra, arra, hogy anyává váljak, talán az origo. Megfogan egy nő méhében egy élet, amelyet táplál szívével, lelkével, minden rezdülésével. Az anyaság érzése a befogadás mellett a teremtést, az újrarendeződést, a változást, a ” valami új, más lesz” érzését is hozza.

Mert, ugye minden megváltozik. A testünk, a lelkünk, a mi viszonyulásunk a külvilág felé és a külvilágé felénk. Ahogy gömbölyödik a pocak, egyre másra jönnek a rácsodálkozások, a kérdések; Fiú lesz vagy lány? Mikor? Jaj, hogy fogják hívni? Ebben az időszakban testünk átalakuló kontúrjai és arányai miatt nyilvánvalóan megnő az egészségünk, a hogylétünk iránt érdeklődők száma, a várandós nő a figyelem középpontjába kerül. Ez így is van jól.

Miközben lélekben én magam is készülök minden évben május első vasárnapjára, érzékenyebben érnek bizonyos gondolatok, hatások.

Kisfiam felköszöntött már, az óvodában már megvolt a héten az anyák napi műsor. Csillogó szemmel verset mondott, énekelt, ajándékot készített, virágot adott. Idén is birkóztam magammal ott bent.  Mutassam e neki, hogy mit érzek? Hát persze, hogyis ne, az őszinte kommunikáció alap.

- Na, de akkor ahogy belenéz a szemembe, sírni kezdek. Mit fog gondolni? Talán, hogy szomorúvá tett, vagy valamit nem jól csinált? 

Na, már megint irányítani szeretnék egy olyan folyamatot, amit nem szabad és talán nem is lehet. Végig a szemébe nézek, mosolygok, mert úgy maradt a szám, ahogy elkezdte a versét, és a könnyek bizony gördülnek lefelé, de én nem törlöm le, csak figyelem a kisfiam arcát, ahogy árad belőle a szeretet, az odaadás. Leírhatatlan teljesség számomra maga a lénye, s újra ráeszmélek, hogy negyven évesen ajándékként érkezett ő maga versek, nélküll is az életembe, azóta pedig bizony a fiús anyukák életét élve beékelte magát a szívem legbelső zugába.

A ballagások után sokféle fórumon az anyák szerepéről, saját élményekről olvasok, amelyek kapcsán néhány olyan történet ugrik be, amely az anyaság próbatételeit, a rózsaszín kép mögötti nehéz küzdelmeket is eszembe juttatja.

Egyikőjük két gyermek édesanyja, de tudom, hogy elveszítette három évesen a kislányát az első gyermeke születése után, mégis háromgyermekes édesanyának érzi magát, hisz az is, noha a külvilág nem ezt látja. De kit is érdekel ez! Hogyan is tehetne másként?  Már várandós volt a harmadik gyermekével, amikor elveszítette a másodikat. Mindig elgondolkodok, ha eszembe jut, milyen erős és bátor volt, amikor el kellett engednie őt. Milyen utat járt be, hogy feldolgozza, mi történt és megértse mi is az a kincs, amelyet kapott és hogyan is kell őriznie azt?

A másik jelenség egy munkatársam kapcsán ugrik be. Neki még nem adatott meg, hogy anyaság. Sosem lihegjük túl a témát miért, bár nyilván nagyon érdekelne, eldöntöttem, hogy megvárom, amíg jelzést, ad és tud, szeretne erről beszélni, én pedig ott leszek, hogy meghallgassam. Addig is, ha alkalmam van rá, elmondom neki, hogy Minden rezdülésében, zsigerében ott rejlik az érzékenység, a figyelem, a gondoskodásra, az alkalmazkodásra való hajlam, minden, ami ahhoz kell, hogy valakire azt mondják, „ milyen jó anya!”

És persze sorolhatnám még azokat a nőket, azokat a történeteket, akik ott belül megélik az anyává válás vágyát, de nem teljesülhet be. Vagy, akik szeretnének még több gyermeket, de a férjük, pasijuk nem támogatja az ötletet, vagy azok, akik „kifutottak”az időből, mire megtalálták az igazit.. És ott vannak persze azok a nők, édesanyák, akiknek betegen született a babájuk, vagy elveszítették a szülésnél, vagy lemondtak róla (!). Anyák vagyunk sokan, ahányan talán annyifélék.

És akkor mitől és milyen is a jó anya?? Tökéletes? Fejben már kezdjük is sorolni az elvárásoknak megfelelő jelzőket miközben kihúzzuk magunkat! Az anyaság, a gondoskodás elemi öröme és fáradhatatlansága bennünk, nőkben ott van.  Gyermekünk születésével láthatatlan jelölést kapunk, Életed végéig anya vagy! felirattal.

Ja, és akkor milyenek is az anyák? Akkor most vannak rossz és jó anyák? Ügyesek és ügyetlenek? Türelmesek és türelmetlenek? Olyanok akik tudnak szeretni és akik nem? Hmm. Szerintem, vannak anyák! Senki nem tudja megítélni kívülről, ki milyen anya, mit érez belül, miért és miként cselekszik. Maradjunk a saját gyermekünk, gyermekeink édesanyja és örüljünk annak, hogy azok lehetünk. 

Az érzés, hogy valakit befogadtunk, tápláltunk, életet adtunk neki és gondoskodunk róla, ha kell, élete végéig, nem csak a miénk, figyeljünk arra, hogy ne sajátítsuk ki túlon túl ezt az érzést magunknak. Tudom, tudom.. Most persze mondhatjuk, hogy mennyi szerepünk, fáradtságunk van ebben. No és azt is, hogy  mégiscsak mi adunk életet neki. A csodát viszont a házastárs, családtagok biztonságot adó hálójában éljük meg ha minden jól megy. Mindannyian családba születünk, az anya mellett a másik fél, az apa no és persze a család többi tagja is része a várakozásunknak, az örömünknek és ha az élet úgy hozza a nehézségenknek is részesei kell, hogy legyenek. A biztonság érzése egyik alapvető vezérelvünk, a születésnél bár mindez megadathat, mégis talán furcsa ha ezt mondom, de egyedül küzdünk meg az életünkért, az anyaméhből kibújva a saját utunkat járjuk. Az anya gondoskodó közvetítő, segítő egy örök kapocs, egy el nem szakadó szál, amely van, nagyon is van. A család pedig a biztonságot adó közeg.

Mindannyiunknak van édesanyja bárhol is lakik éppen most, nem számít tud e még ölelni vagy sem.A lelkünkben ő marad az éltető kapocs, a szeretet, az ölelés, a gondoskodás, az erő, a bátorság, az alkalmazkodás, a lemondás példaképe az aranyzsinór, az orgona illatos ága, amelynek - legyen öröm vagy bánat, siker vagy kudarc -  oly sok mindent köszönhetünk.

Köszönöm, hogy én is hallhatom, hogy Boldog anyák napját, nagyon szeretünk, anya!

Boldog anyák napját kívánok mindenkinek!


TOP