Család, anya, karrier- CSAK


Januárban egy évindító konferencián vettem részt többed magammal.  A rendezvény második napjának programja nem sok újdonságot hozott, ezért gondoltam körülnézek a közelben. Nem kellett messzire menni, hiszen éppen szemben,  egy másik konferencia zajlott. Sikerült bejutni, ahol az ebéd utáni „kajakóma” állapotában munkatársammal elkezdtünk a hátsó sorban ülve, kicsit relax állapotban, pusmogva tervezgetni, ötletelni.  Hamar előkerült a papír és a spontán jött brainstorming őrült dolgokat hozott.

Kiderült, hogy neki lenne kedve megtanulni rúd táncolni, hogy egy programunkat hogyan tudnánk elmetáborrá fejleszteni, hogy milyen jó lenne egy mágikus napló, hogy mindkettőnknek milyen fontos az egyensúly, hogy milyen jó lenne, ha tudna működni egy hosszútávon működtetett vállalkozói észjárás, egy jövő fókuszú gondolkodásmód.

Másfél óra, két kávé, két kisebb szelet csokoládé, öt telefirkált A/4 lap után elkezdtem játszani a leírt szavakkal magamban! Majd néhány összeolvasása után felkiáltottam. CSAK. Micsoda?- kérdezte a mellettem ülő.

Kezdjünk csak eljátszani ezzel a szóval - mondtam. Neki is van gyermeke, ugyancsak (!) egy, nekem négy a beelőzés ennél a szempontnál nem számított.

- „ Csak” - mondja sokszor a durcás kisgyerek, -„Csak” - mondja a feleség a férjének, amikor megkérdezi tőle, hogy vajon miért kell még a 15 cipőt is megvenni. De ugyancsak „csak” -kal válaszol a férj is feleségnek, ha meg meri kérdezni, hogy miért megy el újra a haverokkal vagy miért nem hozott szebb felvágottat. „Csak! Ilyen volt és kész.  Milyen sokszor használjuk ezt a szót, amikor le akarunk zárni, amikor nem akarjuk esetleg magunknak sem beismeri, mi miért van úgy, amikor nem akarunk vagy nem tudunk a másikkal megfelelően kommunikálni. Na, jó, de mi ebben a nagy szám?

- Azért - mondtam a papírra mutatva - mert a szavak, amelyeket leírogattunk, hogy fontosak az életünkben, ezt is kiadják. Család? Fontos, ugye?  Anyaság! Fontos, ugye? Karrier vagy munka? Fontos, ugye? Mi pedig nők lennénk, ugye?

De jó is lenne beszélgetni tapasztalt emberekkel  beszélgetni CSAK úgy… hétköznapi problémákról, tervezhető életről, mi  van a gyerekvállalás előtt és azon túl, hogyan visszük magunkkal a szülés élményét, miként tudunk alkalmazkodni az oly sok elvárással, ami nap, mint nap ér bennünket vagy akár arról melyek is azok a hagyományos női és férfi szerepek a mai világban. Fel tud-e egy nő készülni azokra a szerepváltásokra, amelyek élete során érik. A lányból feleséggé, anyává válás, a szakmai kibontakozás, aztán élete derekán a „jaj, mindjárt nagymama leszek!” gondolata során végig kísérnek bennünket kételyek, félelmek az örömök mellett.

Hogyan tudunk vonzó nők maradni, mitől jó nő egy nő megőrizve a befogadó, az odaadó, a gondoskodó énünket, de folyamatosan formálódva, hogy háztartásbeliként, hol logisztikusként folyamatosan keresve az egyensúlyt, keresve vagy kergetve a szeretet utáni igényt, a boldogságot. Pedig a boldogság valószínű, hogy bennünk van. Megannyi nőben ott rejlik. A tűzhely melegét megteremtve, életet lehel már-már elveszett helyzetekbe, megvigasztalja elkeseredett gyermekeit, meghallgatja őket, amikor szükséges és csacsog, terel, ha kell.

Akkor, ott, még egy csoki majszolása után eldől, hogy mi márpedig belevágunk és megpróbálkozunk „beszédre, párbeszédre” fogni e témában az érdeklődőket és nem csak a nőket, hanem a férfiakat is. Aztán az ötlet mögöttes tartalma tovább bontogatta szárnyait.

Európában a bevándorlás kérdése kapcsán a kultúrák, az emberi viszonyulások megértése napi szinten megoldandó feladat, akkor miért ne lehetne párbeszédet nyitni arról, hogy a különböző kultúrákban mit takar a család értelmezése, hogy kultúránként és vallásonként milyen értékeket rejt magában a férfi és a nő viszonya, milyen kötőanyag tart egyben az ember és ember viszonya aspektusából egy kapcsolatot, hogy valójában meghallgatjuk, elfogadjuk-e egymást.  Hiszen sokan bonyolultnak tűnő, de kibogozható emberi lelkek vagyunk, és minden valami relációjában kap értelmet, így például a nő a férfi, a szülő a gyermek, az ember az ember viszonylatában. Család, anya, karrier három szó, három viszonyulás.

Ekkor csak úgy eszembe jut, hogy a telefonszámom is tele van hármasokkal, sőt háromszor hármasokkal. 

TOP