Egy májusi árverés aranyat ér


  Van az úgy, hogy árveréseket szerveznek jótékonysági céllal,segítő szándékkal, hol ilyen, hol olyan sikerrel. Önmagában jó dolog, ha nagy bajba került barátainknak, családtagjainak, próbálunk valahogyan a segítségére sietni, megmozgatva mindent, hogy érezze, tudja, nincs egyedül, mellette vannak, együtt éreznek vele sokan.

vannak, együtt éreznek vele sokan.

Valami foglalkoztat már hetek óta a fenti téma kapcsán, hát belekezdek.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit nagyon vártak a szülei, a nagyszülei. A sors tragikus húzása, hogy amikor megszületett, édesapja már nem ölelhette magához, nem nézhetett a szemébe, nem tarthatta nagy erős tenyerében kislánya pici fejecskéjét. Édesanyja, nagyszülei szeretve várták és ő jött is, ahogy tanulta édesapjától erősen, kitartóan, állhatatosan.Jött a világra, ide közénk.

Számos hasonló, tragikus, megrázó, talán felfoghatatlannak tűnősorsot láthattunk, hallhattunk már. Jómagam sokszor csodálva a szülők, rokonok hihetetlen erejét, kitartását, élni akarását, fájdalmukban osztozva, velük töltött együttlétekből erőt merítve megtapasztaltam, hogy néha egyszerűen csak arra vágynak, hogy legyen mellettük valaki akár némán csendben, akár beszédesen csicseregve.

Lehet arról is persze beszélgetést nyitni, hogy talán így könnyebb, hiszen nem is emlékszik az édesapjára, hiszen nem is ismerte. Honnan,miért is állíthatja ezt így bárki? Milyen útlevéllel, milyen küldetéssel érkezett ez a kislány közénk és miért nem élhette meg édesapja lánya születését? Vagy ne akarjunk mindig mindenre választ keresni, mert nem kell, vagy, mert nincs is, vagy éppen a válasz kulcsa nem nálunk van.

Egy biztos ezek az apró csodák itt vannak közöttünk és bár a döbbenet érzése után a veszteség ilyenkor óriási, mégis érdemes a rohanó mindennapokban megállni és végig gondolni, hogy a segítségnyújtás kinek mit is jelent, milyen szükségletét elégíti ki a gyászoló családnak. Valóban az anyagiak az elsődlegesen számukra vagy az az érzés, amit a konkrét támogatáson túl egy nagy megmozdulás jelent, mutat. Az, hogy „nem felejtünk el benneteket, itt vagyunk, számíthattok ránk, segítünk, ahogyan tudunk” talán nem is akkor érezteti hatását. Az ilyenkor befolyó összeg mindig jól jön és jó helyre kerül,mégis talán az az együttérzés, az a figyelem, a gondolat maga, hogy érted, értetek tesszük olyan útravalót jelent a további élethez, amely felér mindennel.

A Debreceni Loki vezérszurkolója, Komáromi Gábor (Komcsi)nincs már közöttünk. Kislánya, felesége, családja viszont igen. Most Komáromi Éva Enikő és édesanyja megsegítésére szerveznek árverést a Loki kézilabdásai, különleges mezek árverezésével május 16-22-ig! Köszönet mindenkinek, aki kigondolta, aki kivitelezte és aki segít a lebonyolításban és köszönet mindenkinek, akinek megfordul a fejében, hogy hogyan is segíthetnének Nekik.

A pólók jó gazdára lelnek majd remélhetőleg, ha leszünk elegen, de miért is ne lennénk. A képek, a hangulat, a hang, amit a szurkolókés a nézők elé varázsolt Komcsi éppúgy nem fog elkopni, mint az a néhány mez,amely boldog tulajdonosra lel majd.  A pólók árverése nem egyszeri segítségnyújtásra kötelez, hanem arra, hogy  vegyük észre egymás szükségleteit, tudjunk egymásnak akkor és abban segíteni, amiben szüksége van éppen. A többi az Ő dolga odafent…

TOP