Mindenki a saját szőnyegén a legügyesebb


Foci Eb, születés hete, egy kedves barát halála, vizsgák, viharok… Még nincs vége a hétnek mégis katarzisok, élmények, izgalmak sora színesítette az elmúlt napokat. 
Vajon ki hogyan élte meg az eufóriában úszó hazai és külföldi sajtóvisszhanggal is teljes magyar-osztrák EB meccset, milyen érzéseket váltott ki sokakban a siker, kinek miben segített aznap ez a várva várt játék. A spontán, felszabadult örömhormonok mennyi embert hoztak össze az utcán, baráti társaságokban, munkahelyen és meddig tart ez….
Sokáig ébren tart az élmény, amikor éjfél körül döbbenetként ér a hír, hogy egy kedves, fiatal harmincegynéhány éves közeli ismerős, hosszú küzdelem után elfáradva, feladta a küzdelmet. Az ő meccse is véget ért, pedig hogy szurkoltunk neki oly sokan. A hír annak ellenére megráz, hogy lehetett rá számítani, mégis kijózanít. Pillanatok… kinek mit jelentenek, mit hoznak az életébe?  No és a hit és a remény, a feloldozás, ami tovább visz.
Aztán bevillan hogyan is kezdődött a hét. „Születés hete…”   mert minden a születéssel kezdődik Egészen csodálatos, ugyancsak katartikus élményt nyújtó programsorozat. Zuhogó esőben, esernyőket , esőkabátokat levetve megtelt a Debreceni Víztorony H2O galériája, tele érdeklődő kismamákkal, pocaklakókkal és „babakocsiversenyzőkkel”, apukákkal, szakemberekkel. Nem titkolom, meglepett ez a felfokozott, aktív érdeklődés és részvétel, hiszen sokszor tapasztaltam az elmúlt években, hogy csak akkor mutatkozik nagy érdeklődés egy kérdéskör, egy probléma kapcsán, ha már érintett az illető, vagy ha már baj van, nem az én dolgom, ez engem nem érint. 
Ám a születés, a szülés mindannyiunk élménye, kinek így, kinek úgy. Mindannyian megszülettünk, annak az élménye bevésődött, visszük magunkkal lenyomatként a személyiségünkben, döntéseinkben, emberi kapcsolatainkban. A szülés pedig egy olyan élmény, amely egy nő számára magában hordozza az újjászületés élményét. Testünk és lelkünk megújul, átalakulva, újjászületve válunk igazán anyává, egy új életet teremtve.
Igazi próbatétel minden befogadás, minden döntés. Dönteni pedig nap, mint nap kell… és még nincs vége a hétnek. Június a vizsgaidőszak, érettségi vizsgák, a megmérettetés időszaka. Sokak számára meghatározó pontok, jegyek születnek. Százalékos eredmények, majd mérlegelések sora…. Elég lesz, de hova? Arra a szakra eddig ez mindig elég volt, de most ? És ha nem? Mit mihez viszonyítunk, hogyan tervezünk újra, milyen szempontok alapján? Számolgatunk a lányommal, majd meglátjuk…
Na, de hogyan is kapcsolódik ez a sok élmény mégis eggyé. A hét sodrásában a munka és megannyi munkahelyi élmény mellett eljutok végre az összeszokott kis jóga csoportba, ahol bár a többiek nem értik mosolyra fakad az arcom egy mondat kapcsán, ami éppen egy gyakorlatsor végén csúszik ki valaki száján.
„Egyébként meg mindenki a saját szőnyegén a legügyesebb.”
 Így is van ez. Sokkal több minden rejlik emögött a mondat mögött. Nem dolgom, nincs szükség, hogy tovább bontogassam. Találja meg és szeresse ki-ki a maga szőnyegét. A meccsek pedig folytatódnak…

TOP