Alle(ne)rgia


Augusztus vége. Hasonló tünetekkel birkózó emberek virtuális és valós csoportokká alakulnak át. Asztalos, diák, kozmetikus, orvos (!), szomszéd. Egymásra nézve a köszönés utáni második kérdés… Te is? Igen én is! Én ezt szedek, cseppentek, fújok…

Majd jön a gyógyszergyárak által promótált gyógyszerek; antihisztaminok, orrsprayk, szemcseppek olimpiája. Versengenek egymással. „Nekem ez bevált, nekem ez sem segített.” „ Ezt próbáld ki ettől elmúlik a szemviszketés, az orrdugulás, az orrfolyás, a köhögés, a tüsszögések sora.”

Majd természetesen a mellékhatások is külön figyelmet kapnak s ezzel együtt a jó tanácsok is. „Az nekem nem jó, attól nagyon álmos és nyomott vagyok egész nap.”  „Ne vegyél be csak egy felet.”

Augusztus vége. A nyár vége. A nyári zenei fesztiválok vége. A szabadságok vége. A szünidő vége, s az allergia szezon csúcsidőszaka.

Az augusztusnak mindenképp vége.

Miért éppen a nyárvégét, a nyártól való szép, illatos, meleg, szúnyogokat csapkodó, naplementés búcsút árnyékolja be a parlagfű és számos gyomnövény által keltett allergia.

De biztosan csak a növényekkel van itt gond?

Allergiás vagyok rá, elegem van belőle.” Kúszott be a köztudatba ez a kifejezés. Ha kicsit jobban belegondolunk, egy-egy allergiás szezon eljövetelével az immunrendszer jelzése mellett érdemes megállni és két orrfújás vagy cseppentés mellett elgondolkodni. Elegem van! De miből is?? Kiből is?? Ha rájövünk arra, hogy milyen dolgok feszítenek, mi az a már telítődőérzés, amelyből nem bír el többet a szervezet, akkor reakcióba lép.

Sok mindent olvasunk, hallunk az allergiás tünetek okáról, az allergén növények mindent elárasztó „kínálatáról”, no és az immunrendszer reakciójáról. S talán téves ez a gondolatmenet, de egy dologra mindenképpen jó,évszakok változásával hasonlóan a természet új köntösbe öltözésével mi magunk is szánjunk időt a gondolataink, életünk, vágyaink újrarendezésére,áthangolására, újratervezésére, ha szükséges.

Szeretem az augusztust. Megannyi barátom, egyik lányom  és jómagam is ebben a hónapban születtünk. A vége még boldogan is valahogyan mindig szomorkás… A nyárutó, a „vége a nyárnak” érzés, a lassan egyre rövidülő nappalok, s a bedugult orrhangon beszélő, allergiás ismerőseim mind mind azt sugallják a természet a ragyogás után elcsendesülni készül, de jön a szüret a gyönyörű ősz, a maga mámorával, színeivel,illataival, fényeivel. Így mindig van mit és kit ünnepelni. Szánjunk hát mi is időt magunkra, egymásra allergiások és nem allergiások egyaránt. Mert aki nem az, még az lehet és aki éppen az, az akár tünetmentes is lehet.

TOP