Amiről egy fogtündér mesél... feljegyzés egy rendezvény margójára


Sok érdekes benyomás, élmény, impulzus ér minden olyan embert, aki rendezvényszervezésre adja a fejét, így vagy úgy, legyen szó kisebb vagy nagyobb eseményről, koncertről, esetleg színházi előadásról vagy konferenciáról.
Az alkotás folyamata az ötlet megszületésével indul el, aztán a megdolgozott, átgyúrt, átrágott, körüljárt, átszámolt papíron lévő valami elkezd életre kelni…
Jár-kel, kívül-belül egyaránt. Nagyon szeretem ezt a szakaszát, talán a velem dolgozó kollegák ilyenkor gondolják azt, hogy „tegnap még nem ez volt, ok értem én, hogy már máshogy gondolod, végül is így is jó” Aztán várják, hogy együtt véglegesre gyúrjuk. Lehet variálni, változtatni, módosítani, új elemeket beemelni. Nem idegen folyamat ez egy sima családi ünneplés szervezése során a szülinapi ajándék kigondolásától, egy jubileumi köszöntés megszervezéséig. Örömteli, alkotó folyamat.
Aztán persze eljön az a pillanat, amikor azért nem variálhatunk már, mint ahogy egy ház építésénél sem lehet a kialakított terv után elkezdett építkezés során a hálószobából fürdőszobát csinálni csak úgy, mert a mester ember fejét fogva menekülni fog. Adott egy ötlet, egy alkotás, ami életre kel, életet kell lehelni bele.
Másfél évvel ezelőtt megszületett egy vágy, egy kép a fejemben, a lelkemben, amit elkezdtem érlelni, s amikor ott állok a küszöbén, az előestéjén az eseménynek, akkor fura érzések kavarognak. Na, de mi a csudától is? Mi minden is történt az elmúlt másfél évben, elmúlt másfél hónapban, másfél hétben.
Amikor éppen Húsvét hétfőn az öt és fél éves kisfiam első fogát elvitte a fogtündér, magam sem értettem, hogy miért, de „lefagytam” egy pillanatra, majd elkezdtem gondolkodni, hogy milyen üzenetet  is rejt ez a „nyuszi rabolta” fogacska.  Most, hogy a másodikért is eljött, kezdem érteni, hogy itt bizony valami változás történik, kisfiúból-nagyobbacska lesz. Milyen fontosak a változások, a váltások, amelyek magukban hordoznak mindig valami újat, jót és rosszat egyaránt, mégis meg-meg torpanunk, amikor szembesülünk vele. Ránéztem a „kisfiamra”, akit a három nagyobbacska testvére mellett, nyilván a legkisebbnek látok (az is!) és ráeszmélek, hogy a fogváltás is változást hordoz magában, hogy a fogtündért várva, a párna alá rejtett fogaktól elköszönve, olyan fogak kezdenek nőni, amelyekre még jobban vigyázni kell, amiről reggel, este gondoskodni kell. A fogváltás képletes persze, de egy szülő és a gyermek életében mégiscsak forduló pontot jelent.
Aztán rájövök, hogy miért is fontos nekem ez a holnapi esemény, hogy a másfél évvel ezelőtti vágy, ötlet abból indult útjára, hogy kellőképpen bátrak voltunk néhányan belevágni egy meglévő dolog újragondolásába, ahelyett, hogy sutba dobtuk volna. Változtatni akartunk.
A két apró fogacska emlékeztetett rá, hogy a 18 éve szervezett egyesületi munkám fordulóponthoz ért és a CSAK egy nő program életre kelt. Próbálok visszanézni és most már nem csak a másfél évvel ezelőtti lelkes, ötletelős érzés villan be, hanem az érettségiző  "kettes számú" gyermekemnek nap mint nap szurkolva a "mindig változik valami" körülöttünk felemelő, körkörös érzése.


TOP