Szűrő a fiókban


A kisfiam kedvenc milánói spagettijéhez készülődtem, ami nem rendkívüli dolog a mindennapokban, különösen, ha nagy a család és hamar szeretnénk valami kiadósat és finomat az asztalra varázsolni. A gyerekek szeretik a tésztaféléket és valljuk meg őszintén mi felnőttek is kedveljünk a hagyományos magyar és persze az olasz konyha „al dente” pasztáit.
A nagyüzemi konyha szétfőtt csőtésztáin nőttünk fel, de mára sokféle tésztafajta számos elkészítési módja ismert már. No, persze itt is nagy igazság, az ördög a részletekben rejlik; minden az alapanyagon múlik. Házi készítésű, házi alapanyagokból gyúrt tészta, házi túró és teljföl, na és a kisütött szalonna zsiradéka olyan túróscsuszát eredményez, ami csak sikert hozhat az asztalt körül ülők körében.
Odatettem a spagettihez a tésztát, közben elkezdtem aprítani a hagymát, amelyet minden alkalommal megkönnyezek. Azt nem mondom, hogy mindig jól esik a pityergés, vízálló spirál ide-vagy oda, a biztosan nem erős hagyma aroma hatása alatt tesztelik ezt a make-up elemet. Na, de leküzdve az elhomályosult tekintetett a hagyma a zsiradékba került. Imádom nézni, ahogyan üveges, átlátszó színűre halványul, átadva aromáját, illóanyagát szinte megágyaz a rákerülő további alapanyagnak, jelen esetben a darált húsnak. Jó nézni, ahogy egybekelnek szép lassan, na de nem is receptleírást gondoltam megosztani itt ebben az írásban.
Amikor a spagettiről kóstolás után úgy gondoltam, hogy nem elég kemény már  és nem túl puha, hanem pont jó, megtorpantam. Vegyem e elő a szűrőt, vagy ahogy nagymamám sokszor csinálta, elő a lábasfedőt, azt ráilleszted és a vizet leöntöd. Amíg ezen gondolkodtam, észre sem vettem, hogy már a kezemben volt a „modern kori konyha” egyik egyszerű csipesze, amely a spagettit markoló módjára felmarkolja és helyezi át a kívánt helyre.
Mire is jó a szűrő, amikor megoldható máshogy is a felesleges víz leöntése; mert egyszerűbb, mert hamarabb végzünk egy-egy folyamattal. Mi is történik, ha véletlenül nincs, vagy nem találjuk, eszünkbe jut e valamely túlélő megoldás.
Az életünk során, a mindennapokban vajon milyen szűrőn engedünk át gondolatokat, érzéseket, milyen szűrő alapján ítélünk meg helyzeteket. Tudjuk e, hogy színházi vagy film kritika ide vagy oda, a végén csakis saját magunk ítéljük meg, hogy ránk hogyan hatott, nekünk tetszett e az adott film vagy előadás. Az számít e, hogy a környezetünkben a legjobb barátunk mit mond az új frizurádról vagy éppen valaki harmadik személyről, vagy inkább hagyjuk megerősödni és felerősödni magunkban azt a nagyon szerethető belső hangot, amely magunk számára épp elég információt tartalmaz és véleményt fogalmaz meg.
Persze jó néha meghallgatni, olvasni mások véleményét, előkapni egy-egy írást, cikket, vagy meghallgatni egy-egy előadást, hogy éppen megerősödjön bennünk egy érzés egy gondolat, vagy akár picikét máshogy lássunk dolgokat. sőt kell is, nagyon hasznos is. Akkor veszünk elő mi is szűrőt az életünkben, ha úgy érezzük, szükségünk van rá. A szűrőnek pedig ilyenkor tudnia kell, most dolga van. Ha nem kérjük viszont arra, hogy átengedhessük rajta haragunkat, panaszainkat, örömünket vagy éppen a spagetti levét, jobb, ha a fiókban marad, jobb ha nem olvassuk el, nem hallgatjuk meg.
Csapda ez a javából, vagy mégsem? Igaz az a mondás, hogy akkor segítsünk csak, ha a másik ember kéri, hogy ezt tegyük? Akkor adjunk tanácsot, ötletet, ha kéri?  A jó megoldás – ha tudjuk egyáltalán mi az, hogy „jó” – ha mindenki maga jön rá, mi az, ami számára, mi az, ami segít neki.  A dolgok összerendezése, a gondolatok, vélemények és sokszor talán ennél még fontosabb érzések megértése, megélése, elengedése, mégis a mi feladatunk.
És vajon bennünk mi alapján működik az a bizonyos szűrő, hogy műanyagból, fémből, fából vagy éppen kerámiából van, ugyan mindegy. Hogy mennyire sűrűek és nagyok a szűrőlyukak talán csak abban segítenek, hogy értékrend, tapasztalat, intuíció szerint helyzethez, személyhez, témához igazodva tudjuk átengedni, átértékelni magunkban a beérkezett információt.
A konyhai fiókot rendezgetve megtaláltam három szűrőt egy fémet, egy inoxot, egy kerámiat. Régen vettem elő őket, de jó tudni, hogy ott vannak. Jövő héten talán segítségemre lehet valamelyik egy újabb tésztakészítésnél.
TOP