Szűrő a fiókban

A kisfiam kedvenc milánói spagettijéhez készülődtem, ami nem rendkívüli dolog a mindennapokban, különösen, ha nagy a család és hamar szeretnénk valami kiadósat és finomat az asztalra varázsolni. A gyerekek szeretik a tésztaféléket és valljuk meg őszintén mi felnőttek is kedveljünk a hagyományos magyar és persze az olasz konyha „al dente” pasztáit.

A nagyüzemi konyha szétfőtt csőtésztáin nőttünk fel, de mára sokféle tésztafajta számos elkészítési módja ismert már. No, persze itt is nagy igazság, az ördög a részletekben rejlik; minden az alapanyagon múlik. Házi készítésű, házi alapanyagokból gyúrt tészta, házi túró és tejföl, na és a kisütött szalonna zsíradéka olyan túróscsuszát eredményez, ami csak sikert hozhat az asztalt körül ülők körében.

Odatettem a spagettihez a tésztát, közben elkezdtem aprítani a hagymát, amelyet minden alkalommal megkönnyezek. Azt nem mondom, hogy mindig jól esik a pityergés, vízálló szemspirál ide-vagy oda, a biztosan nem erős hagyma aroma hatása alatt tesztelik ezt a make-up elemet. Na, de leküzdve az elhomályosult tekintetett a hagyma a zsiradékba került. Imádom nézni, ahogyan üveges, átlátszó színűre halványul, átadva aromáját, illóanyagát szinte megágyaz a rákerülő további alapanyagnak, jelen esetben a darált húsnak. Jó nézni, ahogy egybekelnek szép lassan, na de nem is receptleírást gondoltam megosztani itt ebben az írásban.

Amikor a spagettiről kóstolás után úgy gondoltam, hogy nem elég kemény már és nem túl puha, hanem pont jó, megtorpantam. Vegyem e elő a szűrőt, vagy, ahogy nagymamám sokszor csinálta, elő a lábasfedőt, azt ráilleszted és a vizet leöntöd. Amíg ezen gondolkodtam, észre sem vettem, hogy már a kezemben volt a „modern kori konyha” egyik egyszerű csipesze, amely a spagettit markoló módjára felmarkolja és helyezi át a kívánt helyre.

Mire is jó a szűrő, amikor megoldható máshogy is a felesleges víz leöntése; mert egyszerűbb, mert hamarabb végzünk egy-egy folyamattal. Mi is történik, ha véletlenül nincs, vagy nem találjuk, eszünkbe jut-e valamely túlélő megoldás.

Az életünk során, a mindennapokban vajon milyen szűrőn engedünk át gondolatokat, érzéseket, milyen szűrő alapján ítélünk meg helyzeteket. Tudjuk-e, hogy színházi vagy film kritika ide vagy oda, a végén csakis saját magunk ítéljük meg, hogy ránk hogyan hatott, nekünk tetszett e az adott film vagy előadás. Számít-e, hogy a környezetünkben a legjobb barátunk mit mond az új frizurádról vagy éppen valaki harmadik személyről, vagy inkább hagyjuk megerősödni és felerősödni magunkban azt a nagyon szerethető belső hangot, amely magunk számára épp elég információt tartalmaz és véleményt fogalmaz meg.

Persze jó néha meghallgatni, olvasni mások véleményét, előkapni egy-egy írást, cikket, vagy meghallgatni egy-egy előadást, hogy éppen megerősödjön bennünk egy érzés, egy gondolat, vagy akár picikét máshogy lássunk dolgokat. Sőt kell is, nagyon hasznos is. Mikor is vesszünk elő mi is szűrőt az életünkben? Ha úgy érezzük, szükségünk van rá? A szűrőnek pedig ilyenkor tudnia kell, most dolga van. Ha nem kérdezzük meg tőle, hogy átengedhessük rajta haragunkat, panaszainkat, örömünket vagy éppen a spagetti levét, jobb, ha a fiókban marad; ergo, jobb, ha azt az adott véleményt nem olvassuk el, nem hallgatjuk meg.

Csapda ez a javából, vagy mégsem? Igaz az a mondás, hogy akkor segítsünk csak a másiknak, akkor adjunk neki tanácsok, ha ezt kéri tőlünk? Működő recept talán, ha mindenki maga jön rá arra, hogy mi az, ami segít neki.  A dolgok összerendezése, a gondolatok, vélemények és sokszor talán ennél még fontosabb érzések megértése, megélése, elengedése, mégis a mi feladatunk.

És vajon bennünk mi befolyásolja, hogy működik-e az a bizonyos szűrő? Az, hogy műanyagból, fémből, fából vagy éppen kerámiából van? Hogy mennyire sűrűek és nagyok a szűrőlyukak? Ugyan már! Talán csak abban segítenek, hogy értékrend, tapasztalat, intuíció szerint helyzethez, személyhez, témához igazodva tudjuk beengedni, átengedni magunkban a beérkezett információt.

A konyhai fiókot rendezgetve megtaláltam három szűrőt; egy fémet, egy inoxot, egy kerámiat. Régen vettem elő őket, de jó tudni, hogy ott vannak. Jövő héten talán segítségemre lehet valamelyik egy újabb tésztakészítésnél.