A kultúra körülölel minket, túlmutat a színház, koncertterem, galéria falain. Ott van bennünk kultúra fogyasztóként és teremtőként, alkotóként egyaránt. A manuális és digitális, az offline és online világának folyamatos küzdelmét látjuk nap, mint nap. Hogy miként lehet megőrizni, megóvni, átörökíteni, a meglévő értékek mentén új lendületet adni egy város kulturális életének a hosszútávú fejlesztési elképzelések tükrében, nagy kihívás.
Vajon létezik-e olyan „kézikönyv”, amely mindannyiunk számára utat mutathat, válaszokat adhat egy olyan városban, ahol a kézzel szerzett tudás kultúrája éppoly fontos volt egykor, mint a szellemi kultúrával és a könyvekből szerzett tudás?
Számos példa van arra szerte Európában, hogy egy város, közösség hogyan volt képes átörökíteni meglévő kulturális javait és újradefiniálni önmagát. Az önreflexió nagyon hasznos, olykor viszont fájdalmas folyamat. Debrecen az Európai Kulturális Főváros pályázat legkeletibb magyar pályázó városaként azt az utat választotta, hogy szembe nézve önmagával, őszintén megvizsgálja az értékeit, párbeszédet folytatva az itt élő polgárokkal, a kulturális intézmények szereplőivel, vezetőivel, szakértőkkel.. Főnixmadárként újraéledve Debrecen mindig is képes volt megtalálni a maga helyét, szerepét, valós értékeit szűkebb és tágabb hazájában, Európában. Ezért egy olyan „jövőbeli kézikönyvet” szeretnénk kidolgozni, amelyben egyaránt helye van az emberi kéz által végzett tevékenységek átörökíthető szerepének, és a könyvekből szerzett ismeretnek és tudásnak is.
A cél közös: megőrizni értékeinket, közösségeinket, választ adni a kultúra eszközével a mindennapok kérdéseire. Az itt élő embereknek éppúgy, mint Európa közösségeinek.