A Mikulás, aki sok jó ember barátja


Nézem, mindig megnézem a Mikulás cipőjét, csizmáját, keresem mögötte a gondnok bácsit, a kertész bácsit, a szomszédot, a barátot, a színészt. Nézem alakját, szakállát, ruháját. Szeretnék bekukucskálni, megnézni miért vállalja, hogy piros gúnyába bújjon és örömet szerezzen másoknak, kicsiknek, nagyoknak egyaránt.  A fehér szakállas, piros köpenyes jelmez megannyi elményt, érzést pillanatot idéz, kinek kinek milyet. Majd mindenkinek megvan a maga Mikulással kapcsolatos története óvodától a mai napig; “a felnézek rá” érzésétől a meglepődés, leleplezés, öröm és csalódás, félelem és szigor, a jóságos és a mindent tud rólam érzéséig!  Ő a bölcs, öreg apó, aki meglátogat, megajándékoz, meglep, megdícsér, megsimogat, megért es mosolyogva kisétel egy évre az életünkből! A Mikulás legyen alacsonyabb vagy tekintélyt kovácsolóan termetes, hosszú vagy rövidebb szakállú, mély vagy picit magasabb hangú, idősebb vagy fiatalabb ugyanazt a rejtélyes alakot takarja. Valakit, aki mosolyt csal felnőttek és gyerekek arcára, aki a betoppan es már tovább is áll sejtelmességét rejti, akinek nincs ugyan családja, felesége, gyermekei, szülei vagy nagyszülei, mégis sosem érezzük ennek hiányát és bár nem cseréli évente a járművét, mindannyian szeretjük, tiszteljük, csodáljuk és várjuk őt.  Aztán amikor itt az ideje, elengedjük. 
Vajon hányan szeretnék eljátszani az élet deszkáin azt a szerepet, hogy valamiféle álarc, álca mögé bújva, nem törődve a mindennapok gondjaival, átváltozva egy röpke időre jóságosak, kedvesek, segítőkészek, türelmesek és ajándékozóak lesznek. Mindenkiben ott rejlik egy jóságos Mikulás jelmez nélkül is, aki ha előbukkan, nagy nagy örömet szerez a környezetének! Ej, de jó lenne, ha mindig itt maradna, segítene örömet, mosolyt, elégedettséget csalni a mindennapok sokszor megfáradt, csalódott, szomorú arcaira! - gondolhatnánk akár komolyan, ám ő csak felbukkan és mint egy rutinos coach rendbe teszi az emberek lelkét egy időre! Megtanít örömmel várakozni, megelégedni azzal, amit kapunk, elfogadni, megköszönni, hálásnak lenni és elengedni azt, akinek mennie kell, vagy menni akar! 
Mert a Mikulás sok jó ember barátja, olyanoké, akik köztünk élnek!


TOP