Nézem, mindig megnézem a Mikulás cipőjét, csizmáját,
keresem mögötte a gondnok bácsit, a kertész bácsit, a szomszédot, a barátot, a
színészt. Nézem alakját, szakállát, ruháját. Szeretnék bekukucskálni, megnézni
miért vállalja, hogy piros gúnyába bújjon és örömet szerezzen másoknak,
kicsiknek, nagyoknak egyaránt. A fehér
szakállas, piros köpenyes jelmez megannyi élményt, érzést, pillanatot idéz,
kinek-kinek milyet. Majd mindenkinek megvan a maga Mikulással kapcsolatos
története óvodától a mai napig; “a felnézek rá” érzésétől a meglepődés,
leleplezés, öröm és csalódás, félelem és szigor, a jóságos és a mindent tud
rólam érzéséig!
Ő a bölcs, öreg apó, aki meglátogat, megajándékoz,
meglep, megdicsér, megsimogat, megért es mosolyogva kisétel egy évre az
életünkből! A Mikulás legyen alacsonyabb vagy tekintélyt kovácsolóan termetes,
hosszú vagy rövidebb szakállú, mély vagy picit magasabb hangú, idősebb vagy
fiatalabb ugyanazt a rejtélyes alakot takarja. Valakit, aki mosolyt csal felnőttek
és gyerekek arcára, aki a betoppan és már tovább is áll sejtelmességet rejt. Akinek
sosem látjuk a családját, feleségét, gyermekeit, szüleit vagy nagyszüleit, bár
sosem firtatjuk, ki tudja miért. Mégis sosem érezzük ennek hiányát és bár nem
cseréli évente a járművét, mindannyian szeretjük, tiszteljük, csodáljuk és
várjuk őt. Aztán amikor itt az ideje,
elengedjük.
Vajon hányan szeretnék eljátszani az élet deszkáin azt
a szerepet, hogy valamiféle álarc, álca mögé bújva, nem törődve a mindennapok
gondjaival, átváltozva egy röpke időre jóságosak, kedvesek, segítőkészek,
türelmesek és ajándékozó kedvűek lesznek. Mindenkiben ott rejlik egy jóságos
Mikulás jelmez nélkül is, aki ha előbukkan, nagy-nagy örömet szerez a
környezetének! Ej, de jó lenne, ha mindig itt maradna, segítene örömet,
mosolyt, elégedettséget csalni a mindennapok sokszor megfáradt, csalódott,
szomorú arcaira! - gondolhatnánk akár komolyan. Ám ő csak felbukkan, és mint
egy rutinos coach rendbe teszi az emberek lelkét egy időre! Megtanít örömmel
várakozni, megelégedni azzal, amit kapunk, elfogadni, megköszönni, hálásnak
lenni és elengedni azt, akinek mennie kell, vagy menni akar!
Mert a Mikulás sok jó ember barátja, olyanoké, akik
köztünk élnek!