Esett
az eső, szaladtam a vízcseppek elől, nyakamban a kapucni, amikor egy ismerős
hang köszönt rám. Kikukucskáltam saját magam sátrából egy pillanatra, amikor
annyit láttam, hogy ott állt előttem egy férfi! Bólintottam és motyogtam valami
köszönés félét, egy általános Jó napot! Gondoltam, biztosan összekever
valakivel. A hangja és a mosolya is ismerős volt, de talán sietek tovább, ha
nem szól utánam még egyszer.
- - Nem
ismer meg?
Dávid
volt az. Rég nem találkoztunk, a telefonon keresztül pedig nem hallatszik a mínusz
43 kiló! Dávid éppen ennyit fogyott az elmúlt pár hónapban, alig ismertem meg.
Megállok, a kapucnit már lehajtom, nem számít az eső, had ázzon a hajam!
-
Szerelmes,
Dávid? Mi történt? De vékony lett! Meséljen! – kérdezem és kérem kíváncsian és
nem titkolva csodálkozásomat.
Magázódunk, csak amikor valami munka miatt nem
értjük egymást, akkor váltok át tegeződősbe, nekem olyankor könnyebb, ő viszont
maradt a magázódásnál udvariasan. Dávid autodidakta módon lett grafikus,
web-szerkesztő és fejlesztő amellett, hogy egy állami gondozott otthonban felügyelőtanár. Több mint tíz éve ismerem, segítem, figyelem,
hogyan értelmezi, szemléli a világot, hogyan gondolkodik, hogyan segít, hogyan
teszi a dolgát és próbálja újabb és újabb ötleteit a saját közössége javára
fordítani. Mert mindig tisztán látja a valóságot és töri a fejét valamin.
Elmesélte,
hogy paleo diétázik és milyen szuper, hogy ehet rendesen, így fogyott már 43
kilót. Megfiatalodott. Lelkesen mesél tovább, hogy most már edzeni is
elkezdett! Fotót is mutatott, büszkén!!!
Mindent szépen sorjában. Beszélgettünk még - ahogy szoktunk - mi újság
úgy egyébként, az egyesületüknél és természetesen megbeszéltük a tervezett
közös csoportos kirándulás programját is. Dávidnak mindig vannak ötletei,
nagyszerű ötletei, imád ötletelni. Meglepően képben van a világ és a
mindennapok dolgaival, mindenféle újítással is.
Meséli, hogy most éppen szobafestő barátjával dolgozik a közelben.
Az
eső továbbra is esett, minden sejtemet átjáró mosollyal siettem tovább, szerteáradó
büszkeséggel a szívemben! Több mint 10 éve ismerem, dolgoztunk, dolgozunk
együtt nehézségeken át. Mindig is hittem benne, mert valami azt súgta, hogy jó
ember! Állami gondozott volt! Na és? Roma! Na és? Nagy mackós darab! Na, és!!
Van az úgy, hogy ez mind nem számít! Önzetlen ember, akiben nem csalódtam még.
Amit megígért, megcsinálta, s amit megígértem neki, mindig teljesítettem. De ebben ugye nincs is semmi különös, vagy
legalábbis nem kellene, hogy legyen.
Nekem mégis valamiért a mínusz negyven egynéhány kilójával reményt
mutat.
A
csepergő tavaszi eső jót tesz, jól esik most sétálni. Az esőben lassítom
lépteimet és azon gondolkodom, hogy mennyit nyom igazán 43 kilónyi előítélet,
szeretet-öleléshiány, figyelem, bizalom es forrás hiány egy ember életében. És
ez most Dávidnál mind a múlté?
Büszke
vagyok. Büszke vagyok Rá. Olyan jó érzés ez, pedig ez pusztán az ő érdeme.
Egyszerűen örülök, hogy tudatosan belevágott abba a fejlődésbe, amiről ő maga
sem tudta mit hoz még magával ő maga sem tudta, hogy egy új ember születik,
hogy a feladat, a mosoly mellett egyfajta átalakulás, a lélek fejlődésének
története zajlik benne, ami mintául szolgálhat másoknak. Hogy azzal segít, hogy
mintát, példát mutat.
Eszembe
jut egy kedves önkéntesünk alkotása a minap, amelyben apró papír pillangókból
alkotott egy szívet. „A japánoknál a pillangó a változékonyság szimbóluma. Azt
mondják, hogy ha egy pillangó felbukkan az életedben, akkor az a benned rejlő
erőforrásra, és a fejlődésed következő szintjére hívja fel a figyelmet. Olyan,
mint egy boldog fuvallat. Felhívja a figyelmet a teljes átalakulásra, ehhez
azonban teljes megújulásra van szükség.”
Dávid
talán most tiltakozna, de az ő pillangói új irányt mutatnak nemcsak nekem. Az állami gondoskodásban élők gyerekként és
később felnőtté válva azt a deficitet mutatják meg, amellyel a családok nagy
része nem akar, vagy nem tud szembesülni; a figyelem, a szeretet, az egymás
iránti elfogadás és bizalom, a hibázni
lehet, mert emberből vagyunk, a megbocsátás, a feloldozás, az egymás
képességének felismerése és abban való segítése, az indulatok kezelése
pillanatait, nehézségeit.
A számítógép kereső motorja persze új megoldásokat dob fel, de minden megoldás végén ott körvonalazódik a nagybetűs ember a maga pillangóival.