Kerek, kitűnő, savanyú, édes

Van itt sok, olyan, mint Gombóc Artúr készletében; kerek, kitűnő, savanyú, édes, gömbölyű, szögletes... gyűrött és szabályos, becsomagolt és csomagolás nélküli, na es persze ahogy mások elől féltik a gyerekek rejtett és dicsekvésre okot adó!

A közösségi média falát bogarászva meg-meg akad a szemem a szülők által posztolt, büszkeségre okot adó félévi bizonyítvány másolatokon! Elgondolkodtató, sokan szóvá is teszik, mondván; “megkérdezte a gyerekét, hogy kiteheti-e, tud-e róla az érintett? Kinek és miért is van szüksége, hogy minél többen tudják, lássák hogyan is produkált a gyermek, illetve inkább máshogy fogalmazva hogyan is értékelték a gyermek teljesítményét.?”

Mielőtt bárki egyoldalra helyezkedve elkezdene véleményt formálni, nézzünk csak egy kicsit a virtuális eszközkészlet szándékoltságának a mélyére! 

Tudjuk-e, ismerjük-e milyen nehézségekkel küzdött a gyermek az iskola kezdéskor, vagy milyen veszteség érte személyesen őt vagy a családot; legyen szó egy szakításról, nagyszülő elvesztéséről esetleg egy költözésből adódó lakhelyváltozásról vagy barátikör elvesztéséről, netán egy betegségből adódó felépülésről.

Milyen küzdelemből érlelődő büszkeség testesül meg egy-egy kitűnő bizonyítványban a szülő szemüvegén keresztül. 

Jó válasz e; a “Tudom, hogy min ment keresztül, hogy ezt elérje...!” Magam is csapongok, van e helyes elv, iránymutatás ebben! A büszke szülő, nagyszülő érzése, a magávalragadó érzés és boldogsághormon szétáradása talán hasznos, ha keretek között, kontroll alatt marad! Mert ugye, Gombóc Arthurt is elragadta a hév, ha csokoládét látott, a szülővel is madarat lehet fogatni egy-egy dícséretes félévi vagy évvégi értékelés alkalmával!

A mértékkel és léptékkel elve hasznos felkiáltójel, na de egy tábla csokoládé azért jár érte!!!