Gyerekeid elől el ne rejtsd


Olvasni jó, olvasni kell, olvasni élmény.  Nyár vége felé sokan számot vetünk milyen könyveket sikerült a pár napos vagy hetes szabadságra magunkkal vinni, na és persze mennyi az, amennyit sikerült el is olvasni. Gyerek(ek) mellett elmélyülten, komoly írásokat, könyveket olvasni, valljuk meg őszintén különdíjas teljesítményt érdemel. Ha mégis megpróbálkozunk vele, furcsa párbeszédek születnek.
Sokszor válaszolunk ilyenkor rutinszerűen gyermekeinknek, akik gátlástalanul szakítanak félbe minket számukra nagyon fontosnak tűnő kérdések, témák kapcsán. Mókás helyzeteket teremtve szinte fel sem nézve a könyvből, olykor meg sem hallva a valós kérdést válaszolunk; Igen, rutinból. „Igen, persze, nyugodtan!” „Mindjárt, egy pillanat!”. Persze sokkal egyszerűbb lenne azt mondani, hogy  „Most egy nagyon izgalmas, érdekes, meghökkentő könyvet olvasok. Picit legyél türelemmel.”  Na, de ilyenkor záporoznak a további kérdések és esélyünk sincs visszarázódni a sorok, történetek, szereplők közé. Pedig a sorok hatnak az emberre. Vannak könyvek, amelyek vagy témájuknál, vagy történetüknél fogva letehetetlenek akár tűző napon, akár kényelmetlen pózban, bármilyen szituációban olvassa is az ember.
Aztán van még az a pillanat, amely egy-egy fent említett letehetetlen könyv olvasása során áll elő. A „bambulós póz”. Amikor annyira hatása alá kerül az ember a cselekménynek, hogy meg kell állnia, felnéznie és engedni az érzéseket, gondolatokat áramlani, az összefüggéseket értelmezni. Ilyenkor csak nézelődünk a semmibe, talán semmit nem hallunk a környezet zajából, bár ez kívülről olybá tűnik, mintha nyitottak és megszólíthatóak lennénk egy párbeszédre. Na, ezeket a pillanatokat nehéz frusztráció nélkül megélni, ha éppen szemfüles gyermekeink vagy társaságunk lát rést a pajzson és beszélgetni óhajt velünk.
Mégis a könyvnek formája, illata, tapintható konturja, karaktere van és megannyi kézen megy keresztül annyiféleképpen beszélnek a sorok. Igen, olvasni jó, olvasni kell, olvasni élmény nemcsak nyáron…
A legnagyobb öröm pedig az, ha már felnőtt gyermekeink lesznek megközelíthetetlenek pár napos nyaralás alkalmával, mert foglalt a kezük, a tekintetük. Nem azért mert a telefon vagy egyéb elektronikus kütyü van benne, hanem mert két nap alatt elolvasnak egy könyvet és adják át egymásnak. „Ezt neked is olvasnod kell!” Van miről gondolkodni, később, talán beszélgetni.
Idén történt, hogy saját könyvespolcomról egyik lányom keresett egy bizonyos könyvet, azt, amelyiket a legidősebb másfél nap alatt olvasta el. Egy olyan történetről, amelyről hallott, olvasott és érdekelte, bár a téma igen felkavaró, intim és nos megrázó is egyben. Megtalálta. Szerencsére, mert nem volt elrejtve.
Az „ Apád előtt ne vetkőzz” tud valamit. Hogy önmagában a borító, az író személye és életútja, vagy éppen a történet valóságillata keltette-e fel az érdeklődésüket,nem tudom, de azt igen, hogy a téma releváns, mindig is az volt, pusztán bátorság kellett a hogyanhoz.
A téma felkavaróan érdekes, olyan tabukat is döntöget, amelyek talán a kezdetekkor nem voltak fókuszban az iró számára sem. Személyesen ismerve a történet hátterét, tudom évek munkája van a témaválasztás után a feldolgozás mikéntjében és megannyi, megannyi személyes élmény és megrázó megtapasztalás.
Bizonyos könyvek, így ez is dolgoznak bennünk… akkor is, most is, később is. 
A most mindig velünk lélegzik. 
A témák, az író megismerése és motivációja, személyes bevonódása épp annyira fontos és érdekes, mint maga a tartalom. Ítélkezés helyett közölni, mögé látni dolgoknak bizonyos gondolkodásmódot, fejlődő látásmódot is feltételez. A megértés, elfogadás később jöhet. A kiállni magadért mikéntje, a manipuláció által szült helyzetetekből való menekülés egyéni útja kifürkészhetetlen.
A ma fiataljai mások. Máshogy gondolkodnak, másként látják a világot. Ez így van jól.  Gondolkodhatunk, fejlődhetünk együtt velük. Az élethez az „Apád előtt ne vetkőzz” című Péterffy-Novák Éva könyv szemlélete csak hozzátesz. Bár a ma fiatalja hihetetlen érzékenységgel szemléli a jövőt és érdekes felelősségérzettel tervez a klimaváltozás és egyéb közös felelősségtudatot felvillantó témák kapcsán, mégis olyan jó látni, hogy nyitottak, hogy párbeszédre készek.
Nálunk pár nap alatt körbejárt a könyv, amely folytatja útját.
A mindennapok pedig folytatódnak történetekkel, könyvekkel, megélésekkel.  Van, aki megéli, elmondja, leírja vagy beszél róla. Az őszinte párbeszéd bármilyen témáról pedig csak rajtunk múlik.
TOP