Nagyongyönyörűen

Selymes ősz haját csalán főzetével mosta, mert, ahogy mondta ettől olyan selymes, könnyen kezelhető, simulékony lesz. Hmmm. Milyen sok területén az életnek vágyunk hasonló minőségre. Nagymamámtól, akitől a hamis túrógombóc receptjét, a női fortélyokat, az öltözködés, a nőiesség, a divat szeretetét, a belső szolgálatot, a virágok szeretetét, a piaci alkudozás technikáit és az „Alig van valamim, mégis tudok adni!” mikéntjét, a „Nem elég jónak, becsületesnek lenni, annak is kell látszani!” világát, az „Állj ki önmagadért, de csak okosan!” női küzdelmét, a dühből, az agresszióból eredő erőszak kezelését, az „Adj, ha van miből, annak, akinek kevesebb jutott!” elvét, a konyhai újrahasznosítás falusi trükkjeit tanultam. Ma is tanít minden szava, bár bevallom gyerekként, lázadó tinédzserként jókat mosolyogtam magamban ezeken.

Nagyongyönyörűen nagymamám - ez volt a szava járása szeretett nő lenni, szerette a lelkét kis hercegi módon ünneplőbe öltöztetni. Ha tudta szerettei látogatóba készülnek hozzá, tudott örülni, ha váratlan vendégek kopogtattak be hozzá.

Valamit nagyon tudott. Minden kívánságom így teljesüljön! bevált és bejáratott köszönőszöveg volt nála. Vágyott arra, hogy legyen beszélgető társa, hogy minden nap bekopogjon hozzá valaki, s legyen kivel pletykálkodni, dumcsizni, akár panaszkodni. Ezért oly hálás tudott lenni. Nem mantrázta a vágyait nap, mint nap. Elég volt köszönésként sugallnia, hogy amire vágyunk az életben, azt így, vagy úgy megkapjuk. A tudása ma felértékelődik a mindennapok eseményeit látva, hallva.

Ma sem értem igazán vajon tudatosan terelt, tanított történeteivel, leveleivel, könyveivel. Szokása volt például, hogy születésnapokra és névnapokra a saját könyvtárából vett le egy könyvet és egy textil zsebkendő kíséretében (hisz egy jóravaló lánynál mindig van egy keményített textil zsebkendő-ugye?), kis szalaggal átkötve nyújtotta át nekem. Így bővült a magyar klasszikusok könyvtáram Mikszáthtól, Ady Endrén át egészen Pilinszkyig és Nagy Lászlóig és lett egy szép textil zsebkendő gyűjteményem is. A „Nőnek születtél” című, amerikai író könyvét amikor ide adta,  megvallom őszintén nem érdekelt és kötött le igazán, 17 éves voltam ekkor, értetlenkedtem is vele, mi dolgom nekem ezzel, ... Igen nőnek születtem, így van ez jól.

A majd mindennap előkerülő szexuális zaklatások ügye mindannyiunkat szembesíti valamivel, a nőket nőiségükkel, a férfiakat velünk való viszonyulásukkal, így ki-ki a maga megtapasztalása okán új fogalmakat, viselkedés módokat, felfogást alakít ki. Ki tudja milyen hatással lesz ez a nők és férfiak viszonyára.  Mernek-e udvarolni a mai fiúk-férfiak és hogyan, miként használják nőiességüket a mai lányok, nők. Egy biztos; az, hogy valaki nőnek született, az nem elég! Tanulnia kell a mikéntjét, a szépségét és a határait, a korlátait és a lehetőségeit, előnyeit és a hátrányait egyaránt. Nagyongyönyörűen, ahogy ma már tudom, nagymamám finoman próbálta tanítani nekem és ahogyan nekünk is meg kell tanítani a leckéket gyermekeinknek.

 Nagyon gyönyörű nagymamám hiánya nagykorúvá vált bennem, 18 éve hogy nincs több nagyongyönyörűen lecke. 18 éve az élet leckéje hívta játékba. Beteg lett, daganatot találtak a mellében. Végigcsinált mindent, amit az akkori protokol megkövetelt, majd 8 év elteltével sajnos bármennyire is küzdött, elengedte az itt létet és mi is elengedtük őt. Úgy, ahogyan a hospiceban ma teszik, tesszük sokan szerte az országban, a világban. Mert azt is megtanította, hogy milyen súlya van egy haldokló kérésének, szavainak, hogy a haldokló irányít és próbál segíteni az itt maradottaknak, hogy megértsék, ő hogyan szeretne elmenni; Egyedül vagy valaki kezét fogva, otthon vagy kórházban. Nagyongyönyörűen, mert ő mindent nagyongyönyönyően csinált.  Varrt, főzött, piacra járt, dolgozott, gyereket nevelt és nagyapám korai halála után új társra talált. Úgy élt, amire vágyott, és felbecsülhetetlen ajándékot kaptam tőle. Az általa nagyongyönyörűen megírt életleckék kézikönyvét nap, mint  nap lapozgatom.