Selymes ősz haját csalán főzetével mosta, mert, ahogy
mondta ettől olyan selymes, könnyen kezelhető, simulékony lesz. Hmmm. Milyen
sok területén az életnek vágyunk hasonló minőségre. Nagymamámtól, akitől a
hamis túrógombóc receptjét, a női fortélyokat, az öltözködés, a nőiesség, a
divat szeretetét, a belső szolgálatot, a virágok szeretetét, a piaci alkudozás
technikáit és az „Alig van valamim, mégis tudok adni!” mikéntjét, a „Nem elég
jónak, becsületesnek lenni, annak is kell látszani!” világát, az „Állj ki
önmagadért, de csak okosan!” női küzdelmét, a dühből, az agresszióból eredő
erőszak kezelését, az „Adj, ha van miből, annak, akinek kevesebb jutott!”
elvét, a konyhai újrahasznosítás falusi trükkjeit tanultam. Ma is tanít minden
szava, bár bevallom gyerekként, lázadó tinédzserként jókat mosolyogtam magamban
ezeken.
Nagyongyönyörűen nagymamám - ez volt a szava járása
szeretett nő lenni, szerette a lelkét kis hercegi módon ünneplőbe öltöztetni. Ha
tudta szerettei látogatóba készülnek hozzá, tudott örülni, ha váratlan vendégek
kopogtattak be hozzá.
Valamit nagyon tudott. Minden kívánságom így
teljesüljön! bevált és bejáratott köszönőszöveg volt nála. Vágyott arra, hogy
legyen beszélgető társa, hogy minden nap bekopogjon hozzá valaki, s legyen
kivel pletykálkodni, dumcsizni, akár panaszkodni. Ezért oly hálás tudott lenni.
Nem mantrázta a vágyait nap, mint nap. Elég volt köszönésként sugallnia, hogy
amire vágyunk az életben, azt így, vagy úgy megkapjuk. A tudása ma
felértékelődik a mindennapok eseményeit látva, hallva.
Ma sem értem igazán vajon tudatosan terelt, tanított
történeteivel, leveleivel, könyveivel. Szokása volt például, hogy
születésnapokra és névnapokra a saját könyvtárából vett le egy könyvet és egy
textil zsebkendő kíséretében (hisz egy jóravaló lánynál mindig van egy
keményített textil zsebkendő-ugye?), kis szalaggal átkötve nyújtotta át nekem.
Így bővült a magyar klasszikusok könyvtáram Mikszáthtól, Ady Endrén át egészen
Pilinszkyig és Nagy Lászlóig és lett egy szép textil zsebkendő gyűjteményem is.
A „Nőnek születtél” című, amerikai író könyvét amikor ide adta, megvallom őszintén nem érdekelt és kötött le
igazán, 17 éves voltam ekkor, értetlenkedtem is vele, mi dolgom nekem ezzel,
... Igen nőnek születtem, így van ez jól.
A majd mindennap előkerülő szexuális zaklatások ügye
mindannyiunkat szembesíti valamivel, a nőket nőiségükkel, a férfiakat velünk
való viszonyulásukkal, így ki-ki a maga megtapasztalása okán új fogalmakat,
viselkedés módokat, felfogást alakít ki. Ki tudja milyen hatással lesz ez a nők
és férfiak viszonyára. Mernek-e
udvarolni a mai fiúk-férfiak és hogyan, miként használják nőiességüket a mai
lányok, nők. Egy biztos; az, hogy valaki nőnek született, az nem elég! Tanulnia
kell a mikéntjét, a szépségét és a határait, a korlátait és a lehetőségeit,
előnyeit és a hátrányait egyaránt. Nagyongyönyörűen, ahogy ma már tudom,
nagymamám finoman próbálta tanítani nekem és ahogyan nekünk is meg kell
tanítani a leckéket gyermekeinknek.
Nagyon gyönyörű nagymamám hiánya nagykorúvá vált bennem, 18 éve hogy nincs több nagyongyönyörűen lecke. 18 éve az élet leckéje hívta játékba. Beteg lett, daganatot találtak a mellében. Végigcsinált mindent, amit az akkori protokol megkövetelt, majd 8 év elteltével sajnos bármennyire is küzdött, elengedte az itt létet és mi is elengedtük őt. Úgy, ahogyan a hospiceban ma teszik, tesszük sokan szerte az országban, a világban. Mert azt is megtanította, hogy milyen súlya van egy haldokló kérésének, szavainak, hogy a haldokló irányít és próbál segíteni az itt maradottaknak, hogy megértsék, ő hogyan szeretne elmenni; Egyedül vagy valaki kezét fogva, otthon vagy kórházban. Nagyongyönyörűen, mert ő mindent nagyongyönyönyően csinált. Varrt, főzött, piacra járt, dolgozott, gyereket nevelt és nagyapám korai halála után új társra talált. Úgy élt, amire vágyott, és felbecsülhetetlen ajándékot kaptam tőle. Az általa nagyongyönyörűen megírt életleckék kézikönyvét nap, mint nap lapozgatom.