Nyílt levél két hajléktalannak


Az utóbbi időben valahogy egyre megszaporodtak a nyílt levelk. Volt is téma bőven, és a válaszok sem várattak sokat magukra. Az ügyek tovagyűrűző hatása valódi, fontos társadalmi vitákat indított el egy-egy döntés és történet kapcsán.  A szélessávú kommunikációs csatornák is újszerű, kifürkészhetetlen utakat törtek maguknak! A mai nyitott közösségi média platformok persze nem kímélnek senkit. Valódi válaszokért kiáltanak felháborodást keltő ügyek legyen szó a családon belüli erőszak bármilyen minősített esetéről vagy éppen a gyermekek védelméről. Van hangja, hangszíne egy-egy véleménynek, a széles skála minden fokán. A minap egy történet kapcsán rájöttem, hogy talán más célja is lehet egy-egy nyílt levélnek. Akár az, hogy felháborodásunknak adjunk hangot, vagy változásért kiáltsunk, vagy éppen azért, hogy egyszerűen csak felkapjuk a fejünket, megálljunk egy pillanatra és elgondolkodjunk a bosszankodás helyett azon, meglátjuk-e dolgok mögött magát az embert.

Egy bizonyos szőke, kedves, farmeres hölgy éppen a munkahelye előtt cigizett, és éppúgy, mint máskor aznap is ügyelt arra, hogy félig szívja el azokat, egyébként is ideje sincs többre. Ezeket a kövér csikkeket szokás szerint egy fém hamutálba gyűjti, amikért minden nap (többször is) eljönnek hajléktalan barátai. Kiborítják a csikket, a tartót szépen visszateszik a helyére. A minap szokás szerint megérkezett a két hajléktalan, elvitték a csikket és egy karácsonyi gyertyát tettek mellé meggyújtva.”

Nyílt levél két hajléktalannak!

Kedves uraim! A dohányzás káros az egészségre. Ez nem újdonság, nyilván önök is tudják. tudom én, hogy néha-néha jól esik. Azt is tudom, hogy rossz szokás, de bizony jól esik egy-egy jobbféle cigarettát megkóstolni.

Önök napjai nagy részét az utcán töltik, sokféle emberrel találkoznak, sokféle reakciót megtapasztalnak! Nem mindig van a végzettség vagy az anyagi helyzet az emberek homlokára írva, az intelligencia pedig a viselkedésben, megnyilvánulásban magáért beszél. Télen különösen nehéz túlélni a hideget, az otthontalanságot, a nélkülözést.

Uraim! Hölgyekkel ismerkedni haszonszerzés végett, nos hogy is mondjam nem illendő. Megértem, hogy az illető hölgy szőke, csinos, csinos a farmerje és még kedves is.  Elfogadni bármilyen felajánlást, az lehet, hogy Önöknek természetes, ám talán mégsem automatikus!

Kedves Uraim!!! Karácsony közeledtével a „Jótett helyébe jót várj!” - talán, nem mindig a legjobb útravaló. Önök mégis tükröt tartottak sokaknak. Önök nem adományt kaptak, pusztán azt a figyelmet, amelyre élethelyzettől függetlenül mindenki vágyik. Köszönet azért, hogy gyakorolják a hálát és könnyet csaltak egy hölgy arcára. Maradjanak meg ilyen embernek...

Ünnepek előtt és után is bevilágít a gyertya lángja és mutatja az utat, ahol megtapasztalhatjuk, hogy a szeretet mértéke a mérhetetlen szeretet.

TOP