Az
utóbbi időben valahogy egyre megszaporodtak a nyílt levelk. Volt is téma bőven,
és a válaszok sem várattak sokat magukra. Az ügyek tovagyűrűző hatása valódi,
fontos társadalmi vitákat indított el egy-egy döntés és történet kapcsán. A szélessávú kommunikációs csatornák is
újszerű, kifürkészhetetlen utakat törtek maguknak! A mai nyitott közösségi
média platformok persze nem kímélnek senkit. Valódi válaszokért kiáltanak
felháborodást keltő ügyek legyen szó a családon belüli erőszak bármilyen minősített
esetéről vagy éppen a gyermekek védelméről. Van hangja, hangszíne egy-egy
véleménynek, a széles skála minden fokán. A minap egy történet kapcsán
rájöttem, hogy talán más célja is lehet egy-egy nyílt levélnek. Akár az, hogy
felháborodásunknak adjunk hangot, vagy változásért kiáltsunk, vagy éppen azért,
hogy egyszerűen csak felkapjuk a fejünket, megálljunk egy pillanatra és
elgondolkodjunk a bosszankodás helyett azon, meglátjuk-e dolgok mögött magát az
embert.
Egy
bizonyos szőke, kedves, farmeres hölgy éppen a munkahelye előtt cigizett, és
éppúgy, mint máskor aznap is ügyelt arra, hogy félig szívja el azokat,
egyébként is ideje sincs többre. Ezeket a kövér csikkeket szokás szerint egy
fém hamutálba gyűjti, amikért minden nap (többször is) eljönnek hajléktalan
barátai. Kiborítják a csikket, a tartót szépen visszateszik a helyére. A minap
szokás szerint megérkezett a két hajléktalan, elvitték a csikket és egy
karácsonyi gyertyát tettek mellé meggyújtva.”
Nyílt
levél két hajléktalannak!
Kedves
uraim! A dohányzás káros az egészségre. Ez nem újdonság, nyilván önök is
tudják. tudom én, hogy néha-néha jól esik. Azt is tudom, hogy rossz szokás, de
bizony jól esik egy-egy jobbféle cigarettát megkóstolni.
Önök
napjai nagy részét az utcán töltik, sokféle emberrel találkoznak, sokféle
reakciót megtapasztalnak! Nem mindig van a végzettség vagy az anyagi helyzet az
emberek homlokára írva, az intelligencia pedig a viselkedésben,
megnyilvánulásban magáért beszél. Télen különösen nehéz túlélni a hideget, az
otthontalanságot, a nélkülözést.
Uraim!
Hölgyekkel ismerkedni haszonszerzés végett, nos hogy is mondjam nem illendő.
Megértem, hogy az illető hölgy szőke, csinos, csinos a farmerje és még kedves
is. Elfogadni bármilyen felajánlást, az
lehet, hogy Önöknek természetes, ám talán mégsem automatikus!
Kedves
Uraim!!! Karácsony közeledtével a „Jótett helyébe jót várj!” - talán, nem
mindig a legjobb útravaló. Önök mégis tükröt tartottak sokaknak. Önök nem
adományt kaptak, pusztán azt a figyelmet, amelyre élethelyzettől függetlenül mindenki
vágyik. Köszönet azért, hogy gyakorolják a hálát és könnyet csaltak egy hölgy
arcára. Maradjanak meg ilyen embernek...
Ünnepek előtt és után is bevilágít a gyertya lángja és mutatja az utat, ahol megtapasztalhatjuk, hogy a szeretet mértéke a mérhetetlen szeretet.