Olyan jó, hogy vagytok egymásnak...


Ülök egy koncerten, ahol ez alkalommal is a dalok szövege, a hangulata ragad magával és indít egy ismeretlen és váratlan időutazásra. Várakozás nélkül egyszerűen jól akartam magam érezni, átadni a lelkemet annak az élménynek, amely a színpadról megérint édesanyám egyik kedvenc énekese előadásában.  Talán épp anyám miatt szerettem volna eljönni, de erre csak a helyszínen döbbentem rá. Bár az eső lógatta a lábát, a nézőtér csordultig tele, én pedig valami régen meg nem élt hálát éreztem. A hála érzése elér egészen anyámig, a mosolya, a vidámsága, az érzékenysége, a kedvessége, elfogadása mosolyt csal az arcomra… látom magam előtt, ahogyan-  amíg tudott - táncolt otthon, ha úgy volt kedve.

 

Magam sem értem miért hatnak rám most a szavak még erősebben, próbálok nem tulajdonítani nagyobb hangsúlyt egy-egy mondatnak, mégis eltalálnak a lelkemig és a könnyek maguktól gördülnek végig a koncert hatása alatt mosolygó arcomon. Nem zavarnak, dolguk van most, csak engedem, hogy felvillantsanak néhány élményt az elmúlt hetek eseményeiből.

 

Erdélyben hegyek völgyek között sok mindent lát hall, tanul az emberfia. Annuska néni egy csíki hetven év feletti asszony, csontkovácsként dolgozik és bizony Németországból is érkeznek hozzá gyógyulni. Idén sikerült találkoznom vele, noha éveken át elkerült a találkozás lehetősége. Egyszerű magyar asszony, négy gyermeke van.  Mindenre van válasza. Amikor a kis sámliján ülve beszélgetünk a világ dolgairól, mesél a házuk előtt álló székely kapu történetéről, arról, hogyan kínozták meg az apját, a párkapcsolatban a másik tiszteletéről, az állatok helyes legeltetéséről, az anyai szeretet és teljes elfogadás (!) általa megélt hiányáról.

Megtanította az élet arra, hogy milyen súlya, értéke van egy ritkán jövő anyai, nagyanyai dicséretnek és hogy ne mások elvárásának éljen; milyen értékeket, sorsokat adnak át generációk egymásnak. Az erős hite lendíti át a hajnaltól késő estig tartó mindennapi teendőkön. Egyszerű válasza van az élet dolgaira, az érthetően oly nagy vitát kiváltó lombikbébi programra is nyilván egyszerű a válasza, gyerek már pedig kell…

Hallgatva a koncertet, oly sok megélt érzés, pillanat mellett Annuska néni gondolatai villantak fel. Emlékszem mennyire nehezemre esett eljönni tőle, hisz olyan jó lett volna még hallgatni őt. Az ő székely kapuját átlépve picit más lett a világ, vagy bennem a világ rendje, még nagyobb értelmet nyert minden és mindenki. Úton a koncertről hazafelé többet vittem haza, mint a dalok élményét. Anyám örökségét; az „Olyan jó, hogy vagytok egymásnak!” általa oly sokszor mantrázott üzenetét.

TOP